Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

1915. szeptember 24-én péntek hajnali 2 órakor kigyulladt a Brenner ház padlása. A Friss Újság, az Esztergomi Lapok és a Szabadság már másnap, szombaton, szeptember 25-én részletesen leírták a rettenetes tüzet. A postán lévő távírásztiszt értesítette a tűzoltóságot. A közeli kaszárnyából ötszáz katona azonnal a tűznél volt. A tetőből csaptak ki a lángok, a katonák egy része először a benzines és a lőporos hordókat gurította ki, más részük a család tagjait emelte ki az ablakon a Kossuth Lajos utcai oldalon. Az ablakon emelték ki a bútorokat és az értéktárgyakat is. Három katona súlyosan megsebesült, egyik akkor, amikor egy szekrényt emelt ki az ablakon át, és egy égő tetőgerenda a fejére esett. Ez a két hálószobaszekrény a család tulajdonában ma is megvan. A tűzoltók a lángok terjedését akadályozták meg, mert a posta épületét kellett a legjobban félteni. Az újságok a kárt 100 000 arany koronára becsülték és azonnal hozzáírták, hogy ennyit a biztosító nem tud kifizetni. A "Brenner nagykereskedés" elpusztult, írják a lapok. Még szombat délelőtt 10 órakor is füstölgött az egész ház megmaradt Kossuth L. utcai része. Az Arany János utcai rész teljesen romokban hevert, a rizs, a kávé, petróleum összeégett tömegéből még arany láncokat és ezüstneműeket kotortak ki. Azonnal megindult a vizsgálat. Mindegyik újság mást mond. Egyik a transzformátorból kipattanó szikrát okolja, a másik a villamos vezetékben történt rövidzárlatról ír. Itt állt tehát otthon és megélhetés nélkül a Brenner család. A biztosító valóban nem tudta az egész kárt megfizetni. Mégis fel kellett építeni a házat. A biztosítóval való per miatt több fénykép maradt ránk a ház égés utáni állapotáról. A házból csak néhány 1-2 m magas csupasz téglafal maradt. Az egyik képen a téglafal felett az üres padlástér lemetszve, csupán a gerendázat és a tető egy része maradt meg. Esztergomban volt még a három fiú, Ferenc, Antal és József. Hiteit vettek fel és felépítették a házat, sőt a "Vörös rák"-hoz címzett üzletet is megnyitották. 1916-ból fennmaradt egy fénykép, amikor a bevonuló katonákat búcsúztatták a vonatállomáson, aláírva Feri és Tóni. Józsefet betegsége miatt felmentették a katonai szolgálat alól. Sándor is bevonult Szolnokról, ő mindennap írt az édesanyjának és a nővéreinek is egy-egy tábori lapot. Károly Pestről szintén a frontra került. Róza mama egyedül maradt az üzletben Józsi fiával, akire az üzletvezetést bízták. De az ifj. József nem volt oly szorgalmas, mint apja és nagyapja. Ő már jómódban nőtt fel, nem is nősült meg, szeretett mulatni. Ekkor vette kezébe Nitter Róza az üzlet vezetését. Édesanyja hiába kérte fiát, hogy álljon be a boltba, mert a segédek meglopják. Egy üvegfal választotta el az irodát az üzlettől. József csak a könyvelést, levelezést, vagyis az adminisztrációt intézte. Erre az öreg Brennerné, aki akkor 73 éves volt, és már mint öregkori fényképe is mutatja, vastag szemüveggel látott csak, beült a boltba, a pénztár mellé, hogy ellenőrizze a segédeket és beszélgessen a vevőkkel. A háború végével mind a négy fia egészségesen tért haza. A pénz romlása után a felvett kölcsönt nem tudták fizetni. 1925-ben behozták a pengőt, az üzleti élet megindulhatott volna, ha nem lett volna a nagy adósság. Megmaradt Sándornak Szolnokról 1925. november 26-án kelt levele, melyben azt írja, hogy az "üzletet el kell adni... személyileg senkit okolni nem lehet, de legkevésbé jó anyánkat. Teljes élete szorgos, ernyedetlen munkában telt el. ... Jó anyánk párat208