Esztergom Évlapjai 1994
PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez
egész Magyarország haditérképének elkészítésére. Ebből egy sokszorosított példányt szintén eltett, ez ma is a család tulajdona. 3 5 Hazajőve a vándorkönyvét Zomborban 1850. március 22-én zárták le, de ő nem maradt Zomborban, hanem Pestre jött. Régi mesterét, Pollack Ágostont kereste fel, akinél vándorútját elkezdte, és aki Pesten az utolsó nagy céhbeli építőmester volt. Itt ismerkedett meg Hild Józseffel (1789-1867) és Ybl Miklóssal (1814-1891). Három évig velük dolgozott Pesten, erről az időről csupán egyetlen adatunk van: egy négyemeletes nagy bérház tervéhez csatolt kimutatás az építészek nevével, amelyen első helyen áll J. Prokopp, második helyen M. Ybl, majd Gerstner és Frey, végül J. Winterhalder, mindegyik mint "architekt", vagyis építész. 1853-ban lett a Duna-Gőzhajózási Társaság építészeti felügyelője. Munkahelye az Óbudai Hajógyár volt. A Duna menti építkezések mellett ott volt a szabadságharc leverésekor elrejtett Magyar Szent Koronának Orsovánál való megtalálásánál. Rajzot készített a megtalálás helyéről, melyről sokszorosított emléklap is megjelent, ebből egy példányt bekeretezve ma is őriz a család. 3 6 A hajógyárnál kapott fizetése évi 1000 Ft és 150 Ft lakbér volt. Ekkor nősült, amint említettük. Sajnos családi élete nem volt olyan egyenesvonalú, mint ahogy remélte, és amilyenek szakmai sikerei voltak. Felesége Trenker Jozefa 1857. szeptember 17-én kislánynak adott életet, akit már magyarosan Józsának neveztek. Az anya tüdőbaja hirtelen lépett fel, és 1858. október 3-án meghalt, egyéves kislányt hagyva maga után. Prokopp Jánost ez a gyász teljesen összetörte. A kislányt Esztergomba hozta, felesége húgához és anyósához. Természetes, hogy ezentúl az özvegy apa még többet járt ide, és egyetlen megoldásnak azt találta, hogy felesége húgát, Amáliát nőül vegye. Trenkemé is nehéz anyagi helyzetben volt. 1859-ben, hogy Amáliát kiházasíthassa, eladta a Malonyai völgyben lévő szőlőt. Az egy évi, kötelező gyászévet sem várták meg, 1859. augusztus 17-én - teljes csendben - megtartották az esküvőt, ugyancsak a belvárosi plébánia templomban. Amáliával Óbudára költöztek, a szinte új, pompás lakásba. Amáliáról egyetlen fénykép maradt fenn, amely "Pesthen Pfleger Károly fényképészeti üvegtermében Váczi u. 5." alatt készült (5.kép). Ezen Amália fekete taft biedermeier ruhában áll, melyen feltűnik a gazdag gyöngyhímzéses fekete karcsú derék és a nagy bő, hosszú fekete taft selyem szoknya. Valószínű, hogy ez a ruha is Pesten készült, talán ez volt az esküvői ruhája, mert minőségben és a gazdag kivitelben kiváló. Ez a "derék" ma is hibátlan, mivel nemcsak függőlegesen, de vízszintesen is szőtték a taftot, ezért nem reped (6.kép). Az asszony sürgette az Esztergomba való költözést, annál is inkább, mert Prokopp János egyre több esztergomi megbízást kapott. 1860-ban Óbudán fiuk is született, Gyula, id. dr. Prokopp Gyula. Trenkerné 1860-ban már eladta a Dinnyeföldi szőlőt is, hogy a takaréktól felvett adósságát kifizethesse. Ezekben az anyagi ügyekben már Prokopp János segítette, az iratokon ugyanis az eladó neve, Amália mellett ott áll a férj neve is. A hazaköltözéssel mégis várnak, mert Prokoppnak fontos feladat jutott Pesten. A Lánchíd pesti hídfőjének építésével bízták meg, valamint a gázvilágításnak a rakpartra való bevezetésével is. Itt együtt dolgoztak Linzbauer István építésszel, aki a Duna part vaskorlátját tervezte, amelynek egy részét nemrégiben visszaállították. Prokopp Já188
