Esztergom Évlapjai 1994

PROKOPPNÉ STENGL MARIANNA: Adalékok Esztergom polgárosodásának történetéhez

a Trenker-ház. A városi tanács, Trenker házából 15 és fél lábnyi területet (kb. 5 m) kisajátított, amelyből két évig tartó per keletkezett Trenker és a város között, mert a kártérítési összeg nem volt elég a ház újjáépítésére. E per folyamán maradt fenn a legtöbb beadványa Trenkernek, melyeket magyarul, sajátkezűleg írt, és amelyeket az asszony mindig csak aláírt. A ház átépítésének első tervét Packh János (1796-1839), a Bazilika építésze készítette, aki a felméréseket is végezte. Packh meggyilkolása miatt (1839. október) az építkezés a módosított terv szerint 1840-ben fejeződött be. Ekkor nyerte a ház a mai alakját, ettől kezdve van a kapu a Sissay u. 1. sz. alatt. A lebontott 1 sor szobát az udvarba építették be. Ezzel szűnt meg a Kossuth L. utcai széles homlokzatú ház barokk jellege, és vette fel a mai klasszicizáló arculatát. Trenker a szobákat igényesen, egyenes vonalú aranyszegélyes fehérre festett faburkolattal látta el, mely az 1900. évi újabb átalakításnak esett áldozatul. A házépítéssel járó perek és az anyagi veszteség (az üzlet bezárása, a lakások bérleti díjának kiesése) megviselte Trenker Jánost. Csekély segítséget jelentett meghalt apja után kapott 1900 Ft örökség, de még így is adósságot kellett felvennie: 1843-ban 292 váltóforintot és 1849-ben 1000 Ft az 1844-ben alapított Takarékpénztártól. Az adóslevelek nyelve itt is magyar, csak az asszony aláírása még mindig németnyelvű, gótbetűs. Még az árvíz előtt, 1837. november 1-én vették meg a Táti út mellett az 1570 D-öles "Csapási szántót", mely a Táti út és a Duna között terült el. Ez a föld a család tulajdonában volt az 1953. évi kártalanítás nélküli kisajátításig. Pedig ekkor lett volna a legnagyobb szükség a teljes önellátásra kényszerített családnak annak megművelésére. A ház átépítése után még két szőlőt is vettek: 1847-ben a Malonyai völgyben 6000 Ft-ért egy "hatkapás" szőlőt, és ugyanezen év decemberében egy "ötkapás" szőlőt a Kő alatt. Közben a Trenker család is növekedett. Öt gyermekük született: János 1832-ben, Móric 1834-ben, Jozefa 1835-ben, Amália 1837-ben, majd az árvíz után 1840-ben Lujza. Az Esztergomban is erősen pusztító tüdővésznek négy gyermekük esett áldozatul. 1847-ben egyszerre halt meg a 15 éves János és a 7 éves Lujza. Majd 1858-ban a már fiatal anya Jozefa, végül Móric 1869-ben. Az 1848-49. évi szabadságharcot követő Bach korszak méginkább elkeserítette Trenker Jánost. Hosszas betegség után 1857-ben halt meg. Feleségéről, Kautz Jozefáról maradt fenn a család legrégibb fényképe valószínűleg az 1850-es évek elejéről, amikor Jozefa lányuk mint Prokopp Jánosné 1853-tól már budai asszony volt. A 21x18 cm nagyságú fénykép Mayer Gy. fényképész műtermében készült a város megnevezése nélkül, feltehetően Pesten. A gazdag, öntudatos 50 éves polgárasszony a XIX. század közepének divatja szerinti bő szoknyás finom kivitelezésű világos szövetruhában ül, fején szalagos főkötővel. A kép még férje életében készülhetett 1853-57 között, mert akkoriban egy özvegyasszony már csak feketében járhatott (3.kép). Férje halála után az özvegy 1858-ban engedélyt kért a fűszerüzlet folytatására, de kérését elutasították. A férje utáni gyászhoz anyai fájdalom is járult, amikor 1858-ban meghalt Jozefa leánya - Prokopp Jánosné -, aki egyéves kisleányát, Józsát a nagymamára hagyta. Ezután kiadta a Buda 185