Esztergom Évlapjai 1994

LÁZÁR SAROLTA: Az esztergomi szíjgyártó céh írásos emlékei a Balassa Bálint Múzeumban

II. A mesterség kitanulása A céhlevél második articulusa szinte teljes terjedelmében a szíjgyártók inasfogadási rendjét taglalta. Eszerint a felfogadás három vagy több mesterjelenlétében kellett történjen. Az inas ("tanítvány") 3 évig kellett szolgáljon, ha fiatalabb, akkor negyedfél évig, mely idő alatt a mestere ruházta őt. Ideje teltével megfelelő ruházatot kapott vagy annak értékében 2 Ft-ot. Majd még fél évet dolgozott mestere műhelyében, de már heti 8 pénz fizetségért. Az inasszegődtetőkönyv bevezetője is az inaskodás rendjét rögzítette 1715-ben olyképpen, hogy az erős inas 3 évre, a kisebb 4 évre kellett szegődjön, továbbá a céhnek 1 Ft-ot, a mesternek 50 pénzt, a jegyzőnek 12 pénzt kellett fizessen. 113 inasnév maradt ránk az inasszegődtető- és felszabadítókönyvben.

40 Hatan kötélgyártók voltak, kilencen pedig a céhben lettek mesterek.

41 Hárman mesterek fiai voltak. Ötvennégyen az esztergomi céhben voltak inasok, a többiek egyebütt inaskodtak. (Győr, Vép, Simontornya, Zalaegerszeg, Érsekújvár, Nagyszombat, Boldogasszony, Temesvár, Újbánya, Székesfehérvár, Tata, Vác, Komárom, Körmend, Mosonmagyaróvár, Pozsony, Korpona, Gyöngyös, Rajka) A regestrum esetenként az inasok születési helyét is feltüntette: pl. Pela (Trencsén vm.), Alsó-domb (Pozsony vm.), Csév (Esztergom vm.) illetve Komárom és Pest. Az általános szokásnak megfelelően a 10-12 éves inasok általában 3-4 évre szegődtek próbaidővel, majd ezután mesterükkel és két-három kezessel a céhmester előtt megjelenve nyertek felvételt. A kezesek anyagilag jótálltak az inasért, például, ha az megszökne. Szegődtetéskor az inas szegődtetőpénzt fizetett és fel kellett mutatnia keresztlevelét. A ruha és az ellátás fejében teljes engedeimességgei tartozott mesterének.

4

2 Az esztergomi szíjgyártó céhben is előfordultak az általános szokástól eltérő esetek: például volt olyan inas, aki az előírt 3-4 év heiyett csak 1 évre szegődött, mert már máshol 2 évig szolgált, illetve olyan is akadt, aki 5 sőt 6 évig inaskodott. A leggyakrabban két kezes neve szerepei a bejegyzésekben, esetenként három. Nemcsak céhbeli mester lehetett kezes, hanem például édes- vagy mostohaapa, báty, de kőműves-, nyerges- vagy lakatosmester is. A mester köteles volt minden évben 1-2 pár fehér ruhát és esetenként 1 pár csizmát adni az inasának.

4

3 A XIX. század folyamán a mesterség tanulása, házimunka mellett előtérbe került a vasárnapi iskola látogatásának kötelessége is. 1831-ben királyi rendelet leirata foglalta pontokba az iskolalátogatás rendjét: eszerint a mester köteles volt az inasát az iskolába járatni, az iskolaidő elteltével az inas felszabadult, melyről bizonyítványt kapott.

4

4 1852-ben újabb központi szabályozás kivonatát kapta kézhez a céh, mely az iskola, a hittanórák, gyónás, áldozás szigorú rendjét szabta meg, s a tanulólevél kiállítását a 3 év elteltével ezek pontos teljesítéséhez kötötte (például 141 hittanórán való részvétel).

4

5 Az inas tanulóéveit apró- (apród-) esztendőnek nevezték. Leteltével ünnepélyesen felszabadították, de ekkor még nem vált teljes jogú legénnyé, hanem általában fél évig az inas és a legény fokozat között apróbéresként 159