Esztergom Évlapjai 1994

LÁZÁR SAROLTA: Az esztergomi szíjgyártó céh írásos emlékei a Balassa Bálint Múzeumban

sése nélkül.

1

5 A bejáró és szolgálómester tisztségét gyakran egy személy töltötte be, a szolgálómesteri tisztség önállóan ritkán volt olvasható. Miután gyakran előfordult, hogy az ifjú-szolgáló-bejáró mester elnevezés alatt ugyanazt a tisztséget értették, valószínűleg az esztergomi céhben is ez lehetett a gyakorlat.

1

6 A dékán (öreg dékán és kis dékán) a szíjgyártóknál is a legények elöljárójaként működött.

1

7 Ő maga is legény volt, a dékánságért pedig 50 dénárt (!) kellett fizetnie.

1

8 Kivételt jelentett Kovacsics Gáspár és Kuklai János esete, akik már mint mesterek töltötték be ezt a tisztséget.

1

9 Külön figyelmet érdemel a szíjgyártók iratai között fennmaradt esküszöveg, mely nyelvezete és írásmódja alapján a XVIII. században keletkezhetett. Érdekes módon a céhhez való hűség követelményei közül a titoktartást és a céhre vonatkozó értesüléseknek a céh tudomására hozását tartották benne kiemelendőnek.

2

0 (Lásd a Függelék 3. pontját!) A forrásokban 50 mesternév maradt ránk, közöttük érthető módon gyakran szerepel a Szíjgyártó mint családnév, de legtöbbször a családnév mellett jelzőként fordult elő. (Lásd a Függelék 4. pontját!) A nevek zöme magyar (Szemerédi, Túróczky, Kántor, Lőrinc, Balogh, Farkas, Molnár, Horváth stb.), de olvashatunk szlávos hangzású neveket is, mint például: Zvarics, Jancsovics, Kovacsics, Brusics és Borovcsák. A XVIII. század közepétől német nevekkel is találkozhatni, úgymint Strasser, Gruber, Sturm. Mindezen adatok alapján megállapítható, hogy ez a céh létszámát tekintve jelentősebb volt a lakatosokénál, hiszen egyidőben kb. 10 mester is dolgozhatott a céhben. A mesterek anyagi helyzetéről ez esetben sem rendelkezünk érdemleges adatokkai. Az viszont bizonyos, hogy Szkacsányi János ebben a céhben is - akárcsak a lakatosokéban - meghatározó szerepet vitt. Kiemelésre méltó adatnak tartom, hogy Leiszt Ferenc nyergesmester nem a királyi városban, hanem a káptalan telkén lakott.

2

1 A már többször idézett céhszabályzat előírása szerint a céhmesternek a házánál minden hónapban egyszer gyűlést kellett tartania.

2

2 Egy adat 1787-ben ugyan a céh házát említette, de valószínű, hogy ebben az esetben is a céhmester házáról volt szó 2

3 Miután a negyedévenként kötelező kántori céhgyűlést táblajárással hívták össze 2

4 valószínűleg helyes a forrásokban időnként feltűnő "bejárás tartása" kifejezést a kántori céhgyűléssel azonosítanom. A céhgyűléseken az általános szokásnak megfelelően tisztújítás, inasfogadás-felszabadítás, céhbeállás történt, illetve a céh belső ügyeit intézték, jegyezték le, azaz a tartozás-nyilvántartásokat, befizetéseket, a mesterek közötti ellentétek elrendezését, büntetéseket vagy éppen új zászló csináltatásáról hoztak határozatot. A szíjgyártók ládája is a céhmester házában állott, s a gyűlések a nyitott láda előtt zajlottak. A céhládában őrizték - egyebek mellett - a céh pénzét. Két szélsőséges adat is rendelkezésünkre áll a céh anyagi erejét illetően. 1734-ben Bajzáth Mihály szűrszabó mester - egyéb pénzösszegen kívül 1 Ft-ot adott a szíjgyártóknak, mert - állítása szerint - még annyi sem volt a céhládájukban!

2

5 1800-ban és 1802-ben viszont 1081 Ft-ot említenek a feljegyzések 2

6 1735-ben a legénytársaság ládájáról szólt az egyik bejegyzés 2

7 157