Esztergom Évlapjai 1994

LEEL-ŐSSY LÓRÁNT: A mecenatúra psychológiai vonatkozásai

A motiváció szempontjából az ilyen pártfogói beállítódás elsőrendű fontosságú, mert az indíték nemes célra irányul. Viszont azt mondhatjuk, hogy azok a normák, szabályok, követelmények - különösen napjainkban -, amelyeket kifejeztünk, eltorzulnak, azaz aligha lehet néha a mecenatúra indítékát, célját kibogozni az értékesség szempontjából. Ebből a szempontból érdemes Maecenasig visszamenni, aki azt gondolta és érezte, hogy "adni és kapni" egymástól elválaszthatatlanok. Ha a politikában, diplomáciában vagy üzletelésben el akarunk valamit érni, akkor bőkezűnek kell lenni. (Milyen jó lenne, ha irántunk a ma politikusai mind hazánkban, mind külföldön így gondolkoznának!) Maecenas akkor kezdte el a fiatalok, költők támogatását - akik között megtaláljuk Horatiust, Vergiliust, Propertiust -, amikor a politikai élet elég rosszul állt. A kétezer éves "Maecenas-kör" ma is példaértékű lehetne, mivel kulturális életünk nagyon rosszul áll, mostohán bánnak vele. Ha Maecenas pártfogói tevékenységét az általunk fejtegetett psychológiai oldalról ismét szemügyre vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy eleinte önzetlen, szellemi, tehát magas erkölcsi érzékkel a segíteni akarás vezérelte, mivel nyilván látta az értékek teremtőinek nehéz helyzetét. Miután észrevette, hogy ezzel a császár tetszését is elnyerte, akkor már érdekek is felfedezhetők cselekvésében; hasznot is húzott a szponzorálásból. Mindezek ellenére - történelmi távlatból szemlélve cselekedeteit, segítségét - minden vonatkozásban erkölcsösnek kell tekinteni már csak azért is, mert ő volt az első, aki adott egy követendő példát és amint a történelem mutatja, mindig akadtak nemes követői. Végül a társadalmi változásoktól, gazdasági helyzettől függően egy szinte stereotyp társadalmi cselekvési mintát adott, ami egyes időkben szinte divattá vált, más korszakokban pedig - mint említettük - a diktatúrák is kihasználták. Mindez a psychológiai és filozófiai megállapításokon nem változtat, de feltétlenül fontos a mecenatúrát indíték és cél vonatkozásában vizsgálat tárgyává tenni. Napjainkban összefonódott a szponzorálás az érdekkel és éppen ezért minden egyes mecenatúrát értékeiméletileg még szigorúbban kell elbírálni. Szerencsére sok esetben - különösen a religiusos oldalról - eleve tiszta a szándék és a cél is. Ugyanígy egy-egy nagyobb személyiség nevével összekapcsolt mecenatúra rendszerint erkölcsösnek minősül. A szponzorálás megítélésének egy másik eléggé nehezen értékelhető szempontja az, hogy milyen formában és összegben jut kifejezésre. Azt mondhatjuk erre, hogy akinek csak kisebb adományra van lehetősége, az erkölcsi szempontból egyenértékű a milliomos által adott óriási összeggel. Tovább menve, ha a kisebb szponzorálás tisztán erkölcsi, minden önző, hiúsági motivációtól mentes, a magas támogatást pedig akár hiúság, kivagyiság, versengés, materiális érdek, feltűnési vágy, stb. vezérli, akkor ez nem tiszta szponzorálás, szemben az előbbivel. Furcsa, de érthető paradoxon az, hogy napjainkban ezt az utóbbit sokkal többre értékelik a fogadó oldalról, tehát úgymond tartózkodnak az esetleg alantasabb érdek hangoztatásától, az adomány eredetének vizsgálatától. A végső következtetés tehát az lehet, hogy az adás ténye, a kapott összeg felhasználása és a végső keletkezett érték az, amelyek eldöntik a szponzorálás, mecenatúra értékét. 121