Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

temény. A leltár immár 617 tételt foglalt magában, ami jó alapot kínált volna annak az elhatározásnak a megvalósításához, melynek értelmében 1900-ban szakszerűen rendezett kiállítás megnyitásával kapcsolódnak be a 900 éves jubileumi évforduló ünnepségeinek sorába. A helyi kezdeményezések szakmai irányú fejlődéséhez hozzájárult a központi irányítás erősödése is, amelyről bevezetőnkben szóltunk. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége hatáskörébe 1899-ben még csak 35 gyűjtemény tartozott. Ez a szám 1900 végére 51-re emelkedett. E gyarapodással együtt növekedett a felügyelőség anyagi ereje is, aminek nyomán lehetővé vált a vidéki múzeumok határozottabb anyagi támogatása. Hét esztendővel a gondolat első megfogalmazását követően a központi irányítás hozzálátott ,,. .. a hazai területeken található műkincsek, régiségek és egyéb tudományos becsű leletek" védelméről szóló törvény előkészítéséhez. E munka során az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulatot is megkeresték anyaggyűjtés céljából. Némethy ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a régiségkereskedők garázdálkodására, amit saját anyagi erejéből a társulat nem képes megakadályozni. Mint írta: ,,. . . Dömösön arany-ezüst ékszereket (egy gyűrűt megmentettem), az esztergomi határban hamvvedreket, bronz tárgyakat (csak néhányat bírtunk megmenteni). Párkányban, a Duna jobb és balpartján bőségben található római- és törökkorabeli tárgyak nagy mennyiségben a házalók zsákmányává lesznek. Társulatunk volna hivatva ezeknek hazánk számára való megmentésére; ezért hivatkozással a méltóságos Főfelügyelőség 120. számú leiratára. . ." (59.) kéri a vásárlás céljára szolgáló támogatás biztosítását. A kérést teljesítve 1900-ban 300 koronát kapott a társulat a jelzett célra. E levélváltással egyidejűleg, tehát 1900. április 26-án jelentette be Némethy hivatalosan a Főfelügyelőségnek: ... .. hogy múzeumunk a Főkáptalan kegyes engedelméből a főegyházi könyvtárban kapott helyiséget. Ide összpontosítottam a főgimnáziumban elhelyezve volt tárgyakat, melyeket volt tiszteletbeli elnökünk, Knauz Nándor püspök hagyatékából nyertünk, és mindazt, amit már mi magunk gyűjtöttünk" (60.). E lépéssel sok esztendei küzdelem gyümölcse érett be. annak ellenére, hogy a kényszerű társbérlet, s az ideiglenes engedély nem jelenthetett végleges megoldást. A város gyengén fejlett, viszonylag tőkeszegény polgársága azonban az adott körülmények között még a viszonylagos önállóságot sem tudta biztosítani múzeuma számára. A leletek pedig egyre csak gyűltek. Némethy Lajos 1901-ben egy Azal törzsbeliek által készített sírkövet talált, melyet a rómaiak egy fűthető fürdő falában helyeztek el Sárisápon. A sírkő Kuzsinszky Bálint révén a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Ugyanez év őszén a párkányi határban, az Istenhegy nevű dombnál kerültek elő őskori leletek, római kori téglák, csontok és egy nagyobb, ám feldúlt temető. Vende Aladár vezetésével Pilismaróton, Nyergesújfalun ásatások folytak. További leletek kerültek be a múzeumba Diósvölgyből, Borzhegyről és máshonnan. Az államsegély azonban ebben az évben elmaradt, bár némi vigaszként felhasználhatták az 1898-ban ásatásra kapott 400 koronát a múzeum céljaira. Némethy Lajos ennek ellenére felterjesztette a számadást a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének. A számadásból kiderül, hogy a múzeum ál77