Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

alakulásának 30. évfordulója) tiszteletére megjelent a várva várt kiadvány. Az 1925-ös összevont 1—2. számú kötetet 1926-ban, 1928-ban és 1930-ban újabb követte, 1927-ben külön jelent meg az első és a második szám, 1929-ben nem jelent meg a kiadvány. A következő Évlapok összevont kötete a török alóli felszabadulás 250. évfordulójának alkalmából, 1933-ban hagyta el a nyomdát. Ezután még három kötet jelent meg: 1934-ben, 1936-ban, valamint 1938-ban a Szent István évforduló tiszteletére. Ez utóbbi jeles évforduló alkalmából hagyta el a nyomdát az O'sváth Andor szerkesztette Komárom—Esztergom k.e.e. vármegyék múltja és jelene című monográfia, szintén országos vállalkozás részeként. Az egyetlen tervezett monográfia helyett ily módon kettő készült el, a társaság tagjainak közreműködésével. E nagyközönséget szolgáló vállalkozás megvalósítása mellett az Esztergom Évlapjai révén eleget tettek a tudományossággal szemben támasztott követelményeknek is. Ezekben valóban olyan írásokat adtak közre, amelyek máig komoly támpontot adnak a kutatók számára. Csak példaképpen említjük meg itt Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskoráról írt három tanulmányát, Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai címmel írt tanulmányait, Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál (1683. október 28.) című értekezését, dr. Zákonyi Mihály: Balassa Bálint születési éve című közleményét, amely valósággal irodalomtörténeti szenzációt jelentett. A Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött ún. Balassi-biblia bekötő táblára írt családi feljegyzések alapján eloszlatta a költő születési éve és helye körüli bizonytalanságot. Fényt derített továbbá arra is, hogyan kapott sebet és halt meg Esztergomban, a vár 1594-es ostroma közben. A közreadott tanulmányok felsorolását természetesen folytathatnók még, de úgy gondoljuk, ennyi is elég a jelentős munka eredményeinek érzékeltetésére. Régészeti feltárások, gyűjteményi munka, — a múzeum létrehozása Az írásos történelmi források tanulmányozása és az eredmények megismerése másfajta aktivitást igényelt a lakosságtól, mint a régészeti leletek begyűjtése, feltárása. A társulat, átlátva a dolog sajátosságát, már az első választmányi ülések egyikén felkérte a várost a szükséges támogatás biztosítására, valamint arra, hogy bélyegzőjének motívumaként felhasználhassa Esztergom 13. századi pecsétjét, alkalmas körirattal kiegészítve. A válasz nem váratott sokáig magára. Rózsa Vitái 1895. október 24-én ismertette a városi képviselőtestület határozatát, mely szerint segíti a társulatot, s egyben felhívja a polgárságot arra, hogy eladásra kínálja fel a határban talált régiségeket a polgármesteri hivatal útján. A pecsétre vonatkozóan szintén kedvező döntés született. Felvetődött egy társulati helyiség — leendő régiségraktár — kialakításának igénye is. E kérés teljesítésére a város anyagi erő híján nem vállalkozhatott. Alkalmas helyiség hiányában a társulat arra kényszerült, hogy a folyamatos munka eredményeként lassan felhalmozódó régészeti anyagot továbbra is a főgimnázium múzeumának helyiségében őrizzék, s ne törekedjenek a magángyűjtőknél lévő tárgyak megszerzésére. Pedig ezek bizonyítottan jelentős értéket képviseltek. Récsei Viktor még 1892-ben 72