Esztergom Évlapjai 1988

Bárdos István: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat megalakulása és működése (1894—1948)

Pór Antal folyamatosan dolgozott dédelgetett tervén. Munkájának első eredményeit 1896. április 26-án terjesztette a választmányi ülés elé. Az elképzelések szélesebb körű és részletesebb ismertetésére azonban csak jó másfél esztendővel később, 1897. szeptember 12-én került sor. A részletesebb megfogalmazást indokolta, hogy a Sziklay-féle monográfia idő hiányában nem a tervezett formában készült el. Ezért a vármegye viszszavonta támogatását és megbízását. A társulat bizottságot hozott létre saját monográfiájának ügyében. Az Esztergom és Vidéke 1397. november 7-i számában Rózsa Vitái tollából felhívást közölt, mely tartalmazta a leendő monográfia részletes tartalmát, s felkérte azokat, akik szívesen vállalkoznak az ezzel kapcsolatos munkára, jöjjenek el november 9-én a vármegyeháza nagytermébe. A meghívásnak sokan tettek eleget, 24-en vállalkoztak a nagy feladat elvégzésére (40.). A monográfia sajnos nem készült el tervezett formájában. A kutatási eredményeket azonban bizonnyal jól hasznosították a Borovszky-féle országos vállalkozás Esztergomot érintő kötetének elkészítésénél. Néhány személy munkálkodása komoly részeredményt hozott. Feichtinger Sándor hosszú kutatómunkájának összegzéseként elkészítette a vármegye és a város flóráját feldolgozó művét, mely mint a monográfia első kötete jelent meg 1899-ben a társulat kiadásában. A 29 íves könyv szakmai értékét jól érzékelteti az a tény, hogy a magyar királyi Természettudományi Társulat növénytani szakosztálya 1900. január 10-én tartott ülésén külön is foglalkozott a könyvvel, és elismeréssel nyilatkozott róla (41.). Az élénk publikálási kedvet jelzi, hogy 1900-ban szinte egyidejűleg több esztergomi vonatkozású mű hagyta el a nyomdát. Kollányi Ferenc megírta és a főszékesegyházi káptalan kiadta az esztergomi kanonokok életrajzát 1100-tól 1900-ig. Pór Antal a társulat könyvtárának adományozta: „Zách Felicián pöre", „Nagy Lajos litván hadjárata", valamint „Nagy Lajos a halicsi érsekség megalapítója" című új műveinek egy-egy példányát. A társulat kiadásában pedig 300 példányban, öt képpel illusztrálva megjelent Némethy Lajos „Emléklapok Esztergom múltjából" című kötete. A felsorolt művek mellett gazdag tartalommal három évkönyv hagyta el Laiszky János könyvnyomdáját. Az első 1896-ban jelent meg. Ebben a szokásos névsoron, alapszabályon és a társulati élettel foglalkozó anyagokon kívül Pór Antal írt a monográfiával kapcsolatos teendőkről, Némethy Lajos a szentkirályi ásatásokról, Brenner Ferenc pedig a királyi ötvösök telephelyén, Kovácsiban 1891-ben fellelt árpádkori temetőről. Récsei Viktor közlése alapján megismerhette a közönség Rimái János: „Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste" című mindaddig csak kéziratban hozzáférhető művét. Az 1898. évi második évkönyvben a következő hat tanulmány jelezte a kutatások előrehaladását: Pór Antal: Demeter bíboros, esztergomi érsek; Wertner Mór: Adalékok Esztergommegye és vidékének legrégibb történetéhez; Némethy Lajos: Miként jutatt 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe?; B. Szabó Mihály: A vármegye legrégibb szabályrendelete; Rózsa Vitái: Az esztergomi süveggyártók céhszabálya; Némethy Lajos: Ásatás az esztergomi határban, a szentkirályi földeken. Az 1900-as, harmadik évkönyvben három nagyobb írást adtak közre. Nevezetesen: Pór Antal: Boleszló herceg, esztergomi érsek; Wertner Mór: Adalékok Esztergommegye és vidékének 70