Esztergom Évlapjai 1988

Cséfalvay Pál: Lepold Antal és az esztergomi vár feltárása

rászművész által készített jubileumi domborműre az István király koronázását ábrázoló jelenet egyik püspök-figurájaként. A fárasztó, országraszóló ünnepségsorozat elmúltával, a világháború idején sem pihen meg. Ikonográfiái tanulmányokon kívül (a zselizi középkori falképről; a szarvasi körmeneti keresztről; az óbudai trinitáriusok feszület-képéről), két nagyobb művet ír ebben az időszakban: elkészíti Az esztergomi főszékesegyházi kincstár katalógusá-t (1942) és akadémiai székfoglaló tanulmányát Esztergom régi látképei címmel, mely 1944-ben jelenik meg. Valószínűleg még a háború alatt, vagy közvetlenül utána elkészíti a Műemléki Topográfia esztergomi kötete számára bevezető tanulmányait a Kincstárról és a Régészeti Múzeumról. A kötet csak 1948-ban jelent meg a Műemlékek Országos Bizottsága kiadásában. Lepold ekkor már Bécsben van. i A bécsi Pázmáneum, a magyar szeminárium helyzete nagyor. megnehezült a második világháborút követően. Olyan ember kellett rektorául, aki tisztában van a történelmi helyzettel, aki magyar érzelmű és tökéletesen beszél németül. Lepoldra esett a választás. Feladatát közmegelégedésre végezte. Ezért a legnagyobb bánata az volt, hogy az ötvenes évek elején megfosztották nemcsak az akadémiai tagságától, hanem magyar állampolgárságától is, amiből következett, hogy esztergomi kanonoki stallumát is elvették. A pápa apostoli protonotáriussá nevezte ki, osztrák állampolgárságot kapott, számos külföldi tudós társulat meghívta tagjai közé. Tudunk egy-két esztergomi vonatkozású cikkéről, melyek inkább összefoglalásai lehetnek az itthon írottaknak, hisz újabb kutatásokra már nem volt lehetősége Esztergommal kapcsolatban. Megható volt ragaszkodása a számára annyira kedves Esztergomhoz. (E sorok írója is tapasztalta vágyódását Esztergom után.) Még megírta a már említett Csernoch életrajzot, s 1971. május 3-án. 91 éves korában elhunyt. A romantikus Grinzing-i temetőben nyugszik. Halálhíre nyomán itthon Dévényi Iván emlékezett meg róla 9 mondatban a Művészet 1971 augusztusi számában. Születésének centenáriuma alkalmából kapott emléke márványtáblát, amelyet a Vármúzeum bejáratánál a Dunakanyar Intéző Bizottság, Esztergom Város Tanácsa, a Komárom Megyei Múzeumi Szervezet és az Esztergomi Vármi'izeum helyezett el. Felavatására 1980. december 27-én került sor. Lepold életművéhez szorosan hozzátartoznak azok a műkincsek, amelyekkel — önzetlenül — az esztergomi gyűjteményeket gyarapította. Jószemű műgyűjtő is volt. Állandó kapcsolata volt a budapesti műkereskedőkkel. Az ő révén került a Képtárba 71 festmény, 18 szobor (köztük a teljes „felkai szárnyasoltár") és 62 metszet, — a Kincstárba pedig 20 értékes darab, (köztük a szarvasi kereszt és az Anjou kárpi t). A Bazilika metszetkiállítása teljesen az ő gyűjteménye. Mindezt még életében ajándékozta, vagy szerezte. Halála után az egykori lakásában /lévő 87 kép és szobor került a Keresztény Múzeumba, könyvei pedig a .Bibliothékába. Lepold működésének egy fontos vezérelvére kell mé-g rámutatnunk, amely az esztergomi gyűjtemények kialakulásában és sorsában igen jelentős tényezővé válik. Lepoldban — bizonyára Gerev'ichcsel összhangban — egy gazdagabb koncepciójú „Keresztény Múzeum" fogalom élt. Ez fogta volna egységbe az összes gyűjteményt. A F'őszékesegyház tu38 í y f