Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

tározat értelmében minden esetben felépítendő s átalakítandó, — ezen épületnek a kisebb leánykák részére leendő célszerű és gyors alkalmazását senki ellenezni nem fogja. Melly ebbéli reményem egyszersmind esedezésem annál bizodalmasabban bátorkodom terjeszteni: minthogy ezen változást a kényszerítő szükség parancsolja, ugyanis az említett iskolában 154 leánygyermek számíttatván, a helyszűke miatt nemcsak szoronkodni, kiszorulni kénytelenek, hanem az ily sokaság melletti természetes kipárolgás mellett a gyermekek egészsége is sokat szenved." (42.) Az iskolaépítés lázában égő Esztergomra köszönt az 1848-as esztendő. Az év elején a budai tankerületi főigazgató a város iskoláinak mielőbbi korszerűsítését rendeli el, az 1845-ös rendelkezés hiányos végrehajtásának módosítására szólítja fel a tanácsot. Elrendeli, hogy az esztergomi felsőelemi iskola szétszórt osztályait egy alkalmas épületben vonják öszsze; a három fiú és két leányosztályt a segédek helyett rendes tanítókkal lássák el; az apróbb gyermekek számára, akik a tanításnál akadályt okoznak „kisded óvodát" állítsanak fel. (43.) Ismét szóbakerül a vasárnapi iskolák működése is. A tanítók 40 ft-os fizetését a Helytartótanács jóváhagyta, de a választott polgárok ennek ellenére úgy látják, hogy „a vasárnapi iskolába igen kevés ifjú járna, s így a város az utánnézés nemléte miatt a kívánt sikert elérve nem látván, ennél fogva a Nemzeti iskolai igazgató úr oda utasítandó, hogy mind a czéheket inasaik eme iskolába való járásra felszólítsa, mind a sikerről évnegyedenként jelentést terjesszen elő." A bírálat — mint ez a későbbiekben kiderül — a lelkes új igazgató, Meszéna János ellen irányul, aki a személyes élű vád cáfolataként „hivatalosan jelenté, hogy ő a vasárnapi tanodát többször és jelesen legutóbbi vasárnapig meglátogatván, ott mintegy 30 ifjakat talált, kiknek az írás és olvasásbani előmenetelüket örvendetesnek találá, valamint ellenkezőleg, a czéheknek engedetlenségét hibáztatja, miszerint tanítványaikat, ámbár múlt évi határozat következésében az illető czéhbiztos urak által felszólíttattak, a vasárnapi tanodába nem küldik — sőt még felsőbbi rendelkezések ellenére vasárnapi tanodai bizonyítvány nélkül tanítványaikat fel is szabadítják." Sérelmesnek érzi, hogy őt minden adat hiányában igazságtalanul vádolják. A hiányzások fő okának — alaptalanul — azt tekintik, hogy ő nem végez megfelelő ellenőrzést. Mindezt annak ellenére, hogy a tankerületi főigazgatóság is elismeri a város tanügyéért végzett „nemes buzgóságát." Ezt követően „Meszéna János tanácsnok úr a kebelbeli felső tanodai igazgatóságról lemondott, miután azt ezenbeli többszöri felszólításra vissza sem vállalá. ezen állásnak betöltése következő valamely ülésre halasztatott." (44.) Ahogy ez a burkolt támadás is mutatja: — a Meszéna János által képviselt, a reformgondokat komolyan megvalósítani szándékozó haladó polgárokkal szemben még 1848 elején is nagy az ellenállás a városban. Végül is nem emiatt halasztódott el hosszú időre a progresszív tervek végrehajtása, az új iskola felépítése, hanem az elkövetkezőkben gyorsan sorjázó politikai fordulatok miatt. A megkezdés előtt álló építés ügye majdnem 5 éves késéssel kerül csak újra napirendre. 1848. augusztus 3. és 12. között került sor a népoktatási törvényjavaslat megtárgyalására a népképviseleti országgyűlésen. Hosszú viták 383;