Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

kapcsolatos kántori teendőket látta el, a lányok tanítását a két segéd­tanító végezte. Figyelemre méltó a másik követelmény: „A nemes tanátsnak és vá­rosnak úgy a Ns Publicum javára és rész szer ént tulajdon könnyebbsé­gemre Muzsika Oskolát minden héten négyszer az oskola után való órák­ban tartani és a gyermekeket akiknek tudni illik a szülei kívánni fogják az Éneklésben és Muzsikában minden különösebb jutalom nélkül oktatni köteles lészek." (17.) Ez a kötelezettség azt jelenti, hogy a város jólképzett karigazgatója zenei oktatást is nyújt az érdeklődőbb gyermekeknek. Ennek megvalósulásáról nincsenek konkrét adataink, mindenesetre ez rendkí­vül jelentős kezdeményezés volt az 1820-as évek végén Esztergomban. (Bár a zenei oktatás jó színvonaláról a 18. századból is vannak adataink: mint erről korábban már szó esett, Makay Lőrincz esztergomi iskolarek­tor nagytudású és tehetséges karvezető volt.) Az iskolai oktatás színvonalát jól tükrözi Adamkovics Mihály tanke­rületi főigazgató levele, melyben az 1831. június 28-án tartott vizsgálat eredményeiről számol be a tanácsnak. Ebben a következőket olvashatjuk: „A második osztályban tanító öreg tanító Feichtinger János alatt csak 14 szegény tanítványt találtam és őket megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy a legszükségesebb tárgyakban is gyengén vannak oktatva, hallottam, hogy mivel tanítójuk eltörte a lábát, hosszú ideig távol volt az iskolából, a gyermekek az első osztályba visszamentek az egyébként szorgalmas Graffl Ádámnak nagy terhet jelentve." Ezért Feichtinger János számára hópénzt (pyugdíjat) kér, mert a tanító egészsége egyre romlik, így a to­vábbi tanításra alkalmatlanná vált. Kéri, hogy a felsőbb királyi rendeletek értelmében tekintettel 28 évi munkájára, adjanak neki illő nyugdíjat, he­lyére pedig más alkalmas tanítót válasszanak. (18.) A város népiskolai helyzetének 5 évét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az iskolák korántsem érik el azt a színvonalat, amit a kor követel­ményei a városi iskolával kapcsolatban elvárnak. Az elbocsátott Kolosváry János alkalmatlansága miatt és az idős Feichtinger János te­hetetlensége következtében a második osztály jóformán csak névlegesen létezett; E megállapítás igazságát bizonyítja az iskolai igazgató Feichtin­ger nyugdíjügyével kapcsolatos jelentése is. Miután Feichtinger Jánost 1804-ben helyettes tanítónak kinevezték „az oktatás módját Budán kita­nulván, még azon esztendő végével hivatalát kezdette és 20 esztendeig tehetsége szerént folytatta. De az után részént öregsége, részént betegsé­ge miatt — az egész Nemes Közönségnek kipótolhatatlan kárával — kö­telességének eleget nem tehetett, oly annyira, hogy tsak néhány gondat­lan szülének gyermekei járának oskolájába, ellenben a gondos atyák magzataikat nagy költséggel vagy otthon taníttatni,, vagy más helyen os­kolába járatni kinteleníttettek, tehát az utóbbi 8 évet tekintetbe nem ve­hetvén". (19.) Sok viszontagság közepette működött a Graffl Ádám által vezetett első osztály is. Talán legkevesebb gond a leányosztállyal volt, bár ennek működése sem volt zavartalan. Ezt az áldatlan állapotot a város vezetőinek és választott polgárainak nemtörődömsége és szűk látókörűsége is súlyosbítja, amint ez kiderül a Feichtinger nyugdíjazását kérő főigazgatónak adott válaszukból: „A vá­lasztott polgárság eltökélt kívánsága, hogy az efféle hópénz adásának a 372;

Next

/
Thumbnails
Contents