Esztergom Évlapjai 1988

Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása

géből következőleg — a plébános, az anyanyelvi iskolák felügyelőjének és a tankerületi főigazgatónak az irányítása alatt." (9.) A város iskolaügyének helyzetéről árnyaltabb képet kaphatunk a tanács jegyzőkönyveiből. Az egyházi felügyeleti látogatás után részletesen foglalkoznak a vizitálok javaslataival is. Ennek kapcsán tudhatjuk meg, hogy a leánynépiskola vezető tanítója ezideig nem kapott a várostól külön fizetést, hanem tandíjat szedett, míg a másik két tanító fizetését a város biztosította. A hercegprímás javaslatára hivatkozva jegyzőkönyvezik: ,,Őhercegségének azon ajánlását, hogy a kisoskolában tanuló gyermekekre nézve szokásban lévő hetenként való fizetést eltörölhetnék, és az oskolamester a közönséges pénztárból fizettetnék, szinte tiszteletre méltónak lenni ítéltetik — elhivatták tehát Rontzmayer Leopold oskolamestert, kérdésre vették, hogy mennyit kívánna systhematica (= rendszeres) fizetés gyanánt, a Ns. város pénztárából, aki is azon nyilatkozása mellett, hogy ámbátor a kis, másképp lánykák oskolájába járó közönségesebb 150-től 160-ig számmal lévő gyermekektől, akik olvasni tanulnak hetente egy garast, akik pedig írásra is taníttatnak hetente két garast vévén, az ebből való jövedelme közönségesen 500 ft-okra reá menne, tekintvén mindazonáltal azt, hogy fizetéséhez pénztári fokkal sokkal könnyedébben és minden ízetlenség nélkül jutna 160 ft-okkal ezüstben megelégedne." A város vezetői — úgy látszik — még ezt is túl soknak találták, mert végül 120 ft-ban egyeztek meg a tanítóval. (10.) A tanácsi jegyzőkönyvet tovább forgatva megtudhatjuk, hogy a fiúnépiskola tanítóival sincs minden rendben. Már 1824-ben panaszt tettek Kolosváry János ellen, hogy részeges, nem törődik a tanítással, veri a tanítványait. Többször is a tanács elé idézik, ahol az ellene felrótt vádakat nem tudja elhárítani. A kancellária ezért el is mozdította helyéről, de „egyedül a fő Oskolai Igazgató Űr engedett nekije fél esztendőt a tanéttásra 20 esztendei szolgálattya tekintetébül." (11.) A város polgárai azonban beadványban kérik, hogy „Kolosváry János második nemzeti oskolai tanéttó helyett más alkalmatos tanéttónak leendő rendeltetését eszközöltessenek (.. .) Megnevezett Kolosváry János (.. .) tanéttónak rész szerént ittossága, rész szerént pedig tanítványaival való kegyetlenebb bánásmódja tekintetébül a tanéttásra felsőbb helyen is kegyelmesen elesmért alkalmatlanságánál fogva további maradása az egész Ns. városra nézve károsra annyiból is lenni ítéltetvén, hogy a fizetését a pénztárból szedvén ugyan, mindazonáltal a szülők tetemes költségeikkel gyermekeiknek taníttatását mások által eszközöltetni kénytelenítik." (12.) Az alkalmatlan tanító elbocsátása után Gráffl Ádámot választották meg annak helyére. Megtudhatjuk róla, hogy „csendes és jámbor élete módja és tanéttásra tapasztalt alkalmassága tekéntetébül" mindenképpen megfelel a hivatalnak. 1825 decemberétől az eddigi első osztályban tanító Feichtinger János lett a második osztály tanítója, az első osztály élére pedig ideiglenesen Gráffl Ádám került, azzal a feltétellel, „ha tovább is a helybéli Direktor Űrnak ajánlására magát érdemessé tenni fogja a tanéttásban megerősíttetni fog." Az iskola helyzete azonban ezzel a változással sem stabilizálódik. Az elkövetkezendő években több panasz érkezik a tanítók ellen, hogy „töménytelen díjakat" szednek. Rantzmayer Leopold annak ellené370;