Esztergom Évlapjai 1988
Németh András: Esztergom szabad királyi város reformkori népoktatása
— További feladata volt a mai értelemben vett tanítói teendők végzése, a gyermekek oktatása írásra, olvasásra, számolásra, esetleg a latin nyelv elemeire. Az elemi ismereteket tanuló gyermekek, elsősorban fiúk, minden nap jártak iskolába — ősi szokás szerint csütörtök kivételével — a tanító külön tandíj ellenében foglalkozott velük. A népiskola több évszázados fejlődésének eredményeként jelent meg annak 17—18. századi jellegzetes formája: vezetője a pap és a tanító; erkölcsi, vallási, állapotbeli ismereteket tanított lehetőleg minden gyermeknek, ugyanakkor más ismereteket csupán egyes gyermekeknek. E kettős feladat jelentette a népiskolát faluban, mezővárosban, városban egyaránt. A városi népiskolák azonban a városi polgárság igényeinek megfelelően biztosabb tananyagelrendezésűek, szilárdabb szervezetűek voltak, hoszszabb tanévvel. A mindennapos elemi oktatásban részt vevő tanulók száma jóval magasabb volt, az írás—olvasás- és számolástanítás nagyobb értéket, hasznot jelentett a városi lakosság alsóbb rétegei számára is. (1.) Az 1777. évi Ratio Educationis megszületése a hazai népoktatás fejlődésének új korszakát nyitotta meg. Az ekkor kibocsátott királyi dokumentum hozta létre az állami tanügyigazgatási keretek között folyó népoktatást, amely a felekezeti kisiskola-rendszer jellegzetes kereteit erősítette meg. Ezt módosítja az 1806-os Ratio, de új irányt csak az 1845. évi királyi rendelkezés, a „Magyarország elemi tanodáinak szabályaihoz, mint ezt majd későbbiekben látni fogjuk. A rendelet után új irányba fordult az állami népoktatás irányítása, ezzel népoktatásügyünk több évszázados fejlődési szakaszát zárta le, megteremtve az új típusú modern népiskolát, az elemi iskolát. Legnagyobb jelentőségét az adja, hogy rendelkezéseinek legtöbbje az 1868. évi népoktatási törvény előkészítőjeként hatott. Ez az 1868-ig tartó időszak népoktatásunk átmeneti szakaszát adja. A törvény megszületése új korszak nyitánya, ettől az időtől szabályozza népoktatásügyünket országgyűlés által elfogadott törvény. Jelen munka Esztergom szabad királyi város (2.) 19. századi nép oktatásának 1845-ig illetve 1848-ig terjedő szakaszát vizsgálja. E két évszám különbözőségét azért tartjuk szükségesnek hangsúlyozni, mert a politikai történet szakaszhatára 1848, ami a reformkor végét jelenti, nem egyezik meg a korszak intézménytörténeti illetve neveléspolitika-történeti szakaszhatárával, 1845-tel. 1. A népoktatás fejlődésének vázlatos áttekintése a város török alóli felszabadulásától 1825-ig Esztergom szabad királyi város népoktatásának 1825 előtti fejlődésében is megfigyelhetők azok a jellegzetes tendenciák, melyek az országos fejlődést jellemezték, azzal a lényeges különbséggel, hogy ezek itt csak 1683 után, a vár és a város török hódoltság alóli végleges felszabadulása után jelentkezhettek. A plébániával együtt hamarosan felállították a városi iskolát is. Az egyházmegyében végzett canonica visitatiok jegyzőkönyvei (1701, 1732, 1755) jó lehetőséget nyújtanak az oktatásügy fejlődésének rövid áttekintésére is. 1701-ben az iskolamester — egyben a belvárosi templom kántora, karigazgatója — tisztségét Lendvay László töltötte be, aki ebben az időben 24 éves. fizetése 50 forint, 12 mérő 366;