Esztergom Évlapjai 1988

Peterke Árpád: Oktatásügy Esztergomban 1945—1949.

Jól jellemzi a háború utáni iskolák helyzetét a Szt. István állami népiskola állapota, mely a város külterületén, a várostól 5, Dorogtól 3 km-re fekszik. A település lakói 80 %-ban bányászok, 20 %-ban még ezeknél is szegényebb, igen nehezen élő törpebirtokosok, alkalmi napszámosok. Súlyosbította helyzetüket, hogy ebben a közvetlenül főútvonal mellett húzódó elővárosban három hónapog állt, illetve mozgott a front, s az átvonuló csapatok több ízben kifosztották a lakosságot. A három hónapi bunkerélet megrázkódtatásai, a gyenge táplálkozás megviselte a fejlődésben lévő gyermekek egészségét. Az első felmérés szerint a legfontosabb ruhaneműkben is nagy a hiány. Kellene 136 pár fiúcipő, 132 pár leánycipő, 68 fiú felsőruha, 198 leány felsőruha, továbbá fehérneműre 700 m vászonféle; ezen kívül tanszerek, 800 db ceruza, festék, ecset. Gyógyszerekből és fertőtlenítő szerekből szükség volna jódostruminra, szappanra, B- és C-vitaminra, rühkenőcsre, tetűporra, cinkkenőcsre és birobinra (3.). 1945 nyarán újjáalakultak a gondnokságok és iskolaszékek (4.). Ennek ellenére 1945 decemberében még nem készültek el az iskolai költségvetések. így a központi szervek csak lassan képesek összegyűjteni azokat az információkat, melyek az oktatás feltételeinek biztosításához szükségesek. A V. K. M. az iskolák segítségére siet. Így például 1 millió pengőt juttat az Esztergom—Szentgyörgymezői rk. népiskola épületének helyreállítására, berendezésére, felszerelésére; az összeget ki is fizették Csaba M. Immaculata nővér kezéhez (5.). A felekezeti népiskolák fenntartását a V. K. M. tehát államsegélyekkel támogatta. Az esztergomi Szt. Anna Zárda rk. népiskolája, a Simor Árvaház rk. népiskolája 40 millió pengő, a Szalézi Fiúotthon (Esztergomtábor) rk. népiskolája 30 millió pengő államsegélyt kapott. Az államsegély felhasználásáról szóló nyugták, jegyzékek tanúsága szerint az iskolák helyreállításán dolgozó mesterek kifizetése — a rohamos ütemű infláció miatt — nem volt egyszerű feladat: az államsegélyből pálinkát, lisztet vásároltak, hogy „természetben fizethessék" az iparosokat (6.). Az iskolák legtöbbször segítséget nem várva, önerejükre támaszkodva próbálták helyreállítani a romos iskolaépületeket, mint pl. a Szt. István Állami népiskola, ahová 1946. október 20-án vasárnap délután 6 órára műsoros estre invitálták színes plakáttal az érdeklődőket, hogy a bevételéből rendbe hozassák az iskola tetőszerkezetét. A plakáton — amelynek rajza nyitott esernyővel padokban ülő gyermekeket ábrázol — a következő felirat olvasható: „Segíts, hogy a fenti kép ne legyen valóság! Hozzad el a magad pár forintját segítségül! Nem kérjük ingyen, pár gondűző, vidám percet s egy jótetejű iskolát kapsz érte gyermekeid feje fölé. Iskolás gyermekedet hagyd otthon, a tantestület a felnőtteknek játszik." A tanfelügyelő a hivatalának küldött meghívóra ezt jegyezte rá: „Kérem a hivatal mt. Tagjait, hogy a meghívást tudomásul venni és az előadáson esernyővel s teli pénztárcával megjelenni szíveskedjenek" (7.). A nehéz időkben mindkét fél ilyen derűs „hangvétele" megkapóan fejezi ki az újrakezdés korszakának magabízó erejét. Ugyancsak Esztergomtáborban a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom titkára, Gebaner Margit engedélyt kért, hogy a városi—állami iskola egyik termében műsoros táncmulatságot tarthassanak, melynek jövedelmét felajánlotta az iskola ablaküvegeinek pótlására (8.). 347;