Esztergom Évlapjai 1988

Ugrin Emese: Ipolyi Arnold szerepe és tevékenysége a magyar képzőművészeti életben a kiegyezés után

A fenti sorokból kitűnik, hogy Ipolyi számára a „népi élet" ábrázolása a történeti festészet fogalomkörébe tartozik s azonos a realizmus azon törekvésével, mely a társadalom alsó rétegének életét, szenvedését és örömét, szokásait örökíti meg. De Ipolyi szemében a művészet legmagasabb fokát a vallásos alkotások jelentették. Évente meghirdetett egyházfestészeti díját három ízben is Lotz Károly kartonjai nyerték el, melyek a budapesti ferencvárosi plébániatemplom díszítésére készültek. Legnagyobb értéknek e művekben Ipolyi a történelmi és vallásos téma újszerűségét tekintette: a haldokló nándorfehérvári hős, Hunyadi János mellett feltűnik Kapisztrán szent János alakja, s személyükben a nemzet és egyház összefogása, hősiessége egyenlő értékként jelenik meg. Mint főpap, tudós és műgyűjtő egyaránt azon dolgozott, hogy az egyházművészet történetét és ikonográfiáját széles körben megismertesse. Nem egy művész fordult hozzá személyesen is tanácsért. Hagyatékából ismert Madarász Viktornak egy levele, melyben a festő arról érdeklődik a tudós főpapnál, miként ábrázolhatná egy oltárképen szent Ludmilla alakját. (22.) Ipolyi öt éven át állt a Képzőművészeti Társulat élén. Ez alatt nemcsak a nagy kultúrpolitikai kérdések megoldásával kellett meggyűrkőznie, hanem olyan személyes acsarkodásokat és a társulat belső életét — majdnem a létét — veszélyeztető problémákat is le kellett küzdenie mint a jól ismert Perlaky-botrány. Mindig rendkívül finoman, óvatosan kezelte a személyeskedéseket, vádakat. Sikerült is elérnie, hogy pártatlanságával általános tiszteletet és tekintélyt ébresszen munkatársaiban. „. . . meg levén egy értelemmel győződve arról, hogy az elnökségnek pártok fölötti állását csak az tarthatja fenn köztiszteletű magaslaton, kiben úgy mint Nagyméltóságodban, osztatlan bizalmunk központosul..." — e sorokkal üdvözölte a társulat vezetősége Ipolyi újraválasztását az elnöki tisztségre. (23.) Ipolyi tekintélyét és emberi magatartását levelezése is híven tükrözi. Az a türelem és segítőkészség, mellyel a fiatalok irányában viseltetett, nem egynek pályafutását személyesen egyengette, méltán váltott ki kortársaiból hálát, tiszteletet és megbecsülést. 18