Esztergom Évlapjai 1988

Prokopp Gyula: A volt Megyeháza (Bottyán János u. 3.) és tulajdonosainak története

Amilyen mértékben idegenedett el rokonaitól az öregedő Török András, úgy növekedett a barátsága két fiatal ismerőse, Pethő Jakab és Borosnyai György iránt, akik ismételten segítségére voltak ügyes-bajos dolgai elintézésében. Az esztergomi származású Pethő Jakab akkor budai iskolafelügyelő (Budensium nationalium scholarum inspector) volt és Szatmár vármegye táblabírájának a címét is viselte. Borosnyai György a királyi tábla mellett volt ügyvéd és a szegények ügyésze (subditorum contribuentium ágens et juratus advocatus — 71.). Török András halála előtt az öreg ember makacsságával arra kérte a feleségét, hogy ne engedjen a rokonok követelésének, viszont a figyelmébe ajánlotta Pethőt és Borosnyait. Ez szolgálhat annak magyarázatául, hogy midőn Török András halála után a rokonok megújult erővel kezdték érvényesíteni követelésüket az özvegy ellen, az Pethő Jakabnál és Borosnyai Györgynél keresett támaszt. Az ő tanácsukra a pesti ház kivételével valamennyi ingatlanát eladta, és 1795 augusztusában Budára költözött. Megnyugvást azonban ez sem hozott a számára. Nem tudott megszokni a megváltozott életkörülmények között, és Budán sem szabadult meg a rokonság zaklatásától és hízelgésétől. Mindez aláásta az addig erős asszony egészségét. Több hétig tartó betegségét még súlyosabbá tette az örökségre vágyók elkeseredett végső küzdelme. 1795. október 5-én halt meg. Öt is a Mátyás-templom kriptájában temették el. (72.) Török András özvegyének sok gondot okozott a vagyonáról szóló rendelkezés. Végrendeletét ismételten, még a halálos ágyán is módosította. Számos kisebb-nagyobb hagyományon kívül 40 000 forintot hagyott Borosnyai Györgynek; a pesti házat, valamint a már csak ingóságokból, készpénzből és követelésekből álló egyéb vagyonát pedig Pethő Jakabra hagyta. A végrendeletet a kincstár is, meg a rokonok is perrel támadták meg. A per egyezséggel fejeződött be. Az egyezség szerint a 152 000 forintra becsült hagyatékból a kincstár 15 000 forintot kapott, az egyik rokonnak hagyott összeget pedig 5000 forinttal felemelték; egyébként érvényben maradtak a végrendelet intézkedései. Borosnyai megkapta a 40 000 forintot, Pethőnek pedig 37 400 forint érték jutott. (73.) Pethő Jakab 1819-ben halt meg 67 éves korában, gyermektelenül. Végrendeletében egyebek között így rendelkezett: „Minthogy Bormastini Éva asszony, az én jótevőm, testamentomában akként jelentette ki akaratát, hogy ha a separativus tőkepénzek idővel beszedetnek, ezek az ő örököse által ájtatos és hasznos intézetekre fordíttassanak . .. Ebben is teljesíteni kívánván a nagyméltóságú asszony akaratát, rendelem, hogy a pesti házamnak árából 16 000 forintok fordíttassanak három szegény, de egészséges, nemes és polgári leánykáknak, akik tekintetes nemes Esztergom vármegyéből, vagy Esztergom királyi városból származnak, istenes nevelésére és oktatására . .. Ezen ájtatos célra meghatározott szerzemény, mivel úgyis édes hazánkban még eddig kevés, az asszonyi nemre való szerzemény vagyon, nagyméltóságú Bormastini Éva asszony nevét fogja viselni. . ." (74.) Pethő Jakab Esztergom megyére bízta ennek az alapítványnak a kezelését. Ezért mindaddig, amíg az első világháborút követő pénzromlás meg nem semmisítette az alapítvány tőkéjét. Esztergom megye közgyűlése határozott arról, hogy kik kapják meg az alapítványi helyeket. És ez a döntés éppen abban a házban történt, amelynek 49 éven át Bormastini Éva volt az asszonya. 159