Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

A földművelés A szántóföldek termékenysége a talaj minősége szerint változó. Kitűnik ez az adózás alá eső szántóföldek osztályozásából. Az 1826 végén készített adóösszeírás szerint a megye két járásában és a királyi városban összesen 60397 hold adó alá eső szántóföld van. Ezek közül 15257 5/8 hold az első osztályú, 23062 1/8 hold a másodosztályú, 13730 hold a harmadosztályú 8347 2/8 hold pedig a negyedosztályú. Ezeken a földeken, valamint a — többnyire jobb minőségű — nemesi birtokokon búzát termelnek. Ez jól terem, ha idejében kap esőt, egyébként azonban csak nehezen, a talaj szárazsága miatt. Ezért rozsot is vetnek, de ennek sem mindig kedvez az időjárás. Száraz talajban ugyanis ez is csak ritkásan és hitvány szárral meg kalásszal terem. A tavaszi vetés több hasznot hoz, különösen ha korán vetnek, amikor még telítve van a talaj a hólé nedvességével. Egyébként nem ritkán csalódást hoz az aratás, mert az emberek számára kellemes és egészséges időjárás nem mindig tesz jót a gabonának. A köd ugyanis árt a vetésnek. Mert ha a nap kiszárítja a köd által megnedvesített magot, az elpusztul. Ilyesmi nemcsak a Duna és a Garam közelében, hanem a folyóktól távolabb eső, de mélyfekvésű helyeken is előfordul. Még szerencse, hogy ez csak ritkábban történik és ekkor sem mindenütt, mert a szántóföldek többsége magasabb fekvésű. Ha pedig bőséges eső van és kellő időközökben, annyira bőtermő az itteni talaj, hogy nemcsak a házi szükségletet elégíti ki, hanem el is adhatnak tekintélyes mennyiséget, főként árpából és zabból. Az esztergomi kukoricát kiváló minőségéért dicsérik. A hüvelyesek szűken teremnek és nehezen főinek, de elegendők a lakosság szükségletére. A szőlőművelés A megye egész területe alkalmas a szőlőművelésre, feltéve, hogy helyesen telepítik és művelik. Síkságon és magasabb fekvésű helyeken egyaránt megtermi a bort, de még inkább a dombok és hegyek lejtőin. Fehér és vörös bor egyaránt jól terem, a piros szőlő azonban bővebb hozamú, ezért jobban kedvelik és inkább termelik. Nemesebb bort adnak az esztergomi dombok, valamint a Szamárhegy, továbbá a mogyorósi, tokodi, süttői, unyi, kicsindi. kéméndi és hegyfarki szőlők, nemkülönben a nyergesújfaluiak, sárkányiak és bikoliak. Az adóköteles szőlők területe a két járásban 31281 kapás, a királyi városban 9099 kapás, vagyis összesen 40380 kapás. A bortermelést, főleg a fehér bort többnyire tengelyen szállítják a felvidékre és a bányavárosokba, de néha hajón is visznek a Dunán felfelé Győrbe, Mosonba és Ausztriába. A többit helyben fogyasztják el. A kertművelés A gyümölcstermés bőséges, sőt ha az időjárás kedvező, szinte értéke sincs a gyümölcsnek. Ezt nem egyedül az új telepesek szorgalmának kell tulajdonítanunk, akik a török háborúk után telepedtek meg a megyében. 105