Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - Az esztergomi gépipari bázis létrejötte

pes gépipari ágazatok fejlesztését tűzte ki célul. Többek között a szerszámgépgyártás mellett a közlekedési eszközök gyártását (Diesel-program), a híradás- és vákuumtechnikát, az erősáramú villamosgépek és készülékek előállítását, valamint a műszeripar fejlesztését. (A műszeripar ekkor egyike volt a legfiatalabb ágazatoknak, s gyors fejlesztését a viszonylag alacsony anyag-, állóeszköz- és energiaigénye indokolta, továbbá az, hogy termékei iránt itthon és a KGST-piacon is nagy volt a kereslet.) Az esztergomi gépipari bázis kialakításához adva volt - mint láttuk a Szerszámgépgyár és a Sportárutermelő Vállalat, mindkettő a Kohóés Gépipari Minisztérium fennhatósága alá tartozott. Csatlakozott hozzájuk az Esztergomi Fémszerelvénygyár, amely tanácsi vállalatból szintén KGM vállalat lett. Mégis, az esztergomi gépipari bázis létrejöttében az a központi elhatározás játszotta a főszerepet, amely az ipar területi átszervezését tűzte ki céljául. Az első 5 éves terv során ti. nem sikerült jelentősen változtatni a Horthykorszakból örökölt egészségtelen területi struktúrán. Budapest túlsúlya bár valamelyest csökkent - alig változott, hiszen még 1956-ban is a fővárosban dolgozott a szocialista iparban foglalkoztatottaknak majdnem a fele. Ugyanakkor a bányászat és kohászat egyoldalúan gyors fejlesztése következtében egyes vidékeken a női munkaerő alig talált munkát, pl. Komárom megyében és ezen belül a dorogi járásban. (Esztergomban valamivel jobb volt a helyzet a megyei átlagnál, mert itt (már 1956-ban) a minisztériumi gyáripar dolgozóinak egyötöde a nő.) Az ország egyes területein, pl. Szabolcs-Szatmár, Békés, Bács-Kiskun stb. megyékben viszont „többnapi járóföldre" sem lehetett valamire való ipari üzemet találni. Az MSZMP ipartelepítési politikájához viszonylag kevés anyagi erő állt rendelkezésre, ezért a gyors cselekvéshez a legolcsóbb megoldásokat keresték. Igy került sor „a rendeltetésszerűen már nem használt vagy valamilyen okból feleslegessé vált közigazgatási épületek, leállított malmok, raktárak és más objektumok ipari üzemekké" történő átalakítására. Az iparosítás egyes helyeken „valóságos tömegmozgalommá", „közüggyé" lett. A helyi tanácsok „... minden rendelkezésre álló eszközzel, épülettel, közművekkel, építési kapacitással, a letelepülő szakemberek részére lakásjuttatással ... bábáskodtak az új üzemek születésénél".

3 Ez a területi átszervezés érintette Komárom megyét is. Tatabányára és Oroszlányba — a női munkaerő foglalkoztatása érdekében — több könnyűipari üzemet telepítettek. így került Dorogra is - igaz, kicsit később - a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Hungaroton egy-egy gyáregysége. Esztergom „külön szerencséje", hogy közel van Budapesthez, és „vonzó volt" olyan vállalatok számára, amelyek egyes részlegeiket nem akarták a központtól messzire vinni. Az 1955-ben önállóvá lett budapesti (Dolmány utcai) Szemüvegkeretgyár 1957 decemberében 5 fős (!) gyáregységet telepített városunkba. A gyáregység a Béke-téri kanonoki épületben kezdte meg működését. Ugyancsak itt biztosított helyet a városi tanács (kitelepítve innen kb. 70 lakost és hivatalokat) az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára relé egységének, amely 1958-ban kezdte meg működését 28 dolgozóval. V 88