Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - III. fejezet: Ipari város születik... (1957-1970) - Az esztergomi gépipari bázis létrejötte

(mondhatjuk: bátor, de határozatlan) lépéseit. Legmesszebbre a mezőgazdaságban jutott az árutermelést, a piaci kapcsolatokat előtérbe helyező intézkedéseivel. Iparunkban akkor nem tudtunk „olyan nagyot" lépni a különböző bel- és külpolitikai okok miatt; a párt és a kormány a „kis lépésekkel való előrehaladást" választotta. Az iparban lényegileg az ellenforradalom előtti mechanizmus működött tovább, kisebb-nagyobb, de gyakorlatilag nem jelentős korrekciókkal. Ennek az iparosítási politikának többek között) legfőbb új vonásai: - szakítani „a vas és acél országa" hibás koncepciójával, s egy korszerű szerkezetű nehézipart teremteni; - olyan ipari struktúrát kialakítani, amelyben a könnyű- és az élelmiszeripar is elfoglalhatják az őket megillető helyet; - biztosítani az ipar alapanyag- és energiaszükségletét, pótolni az infrastruktúra legégetőbb hiányosságait; - az előzőekben leírtak megvalósításával átrajzolni Magyarország egyoldalú és egészségtelen ipari területi térképét, mindenekelőtt csökkenteni Budapest túlméretezett ipari súlyát. A párt- és az állami vezetés mindig készen állt a javításra, a továbblépésre (a realitások talaján maradva), és — az adott lehetőségek között - mindig a legjobb megoldást kereste. Őszintén szakítani akart a dogmákkal és a meggyökeresedett hibás beidegződésekkel. Döntéseihez — ahogyan a társadalmipolitikai viszonyok fejlődése engedte - egyre szélesebb tömegek véleményét kérte. A politika sarkalatos tétele lett az életszínvonal folyamatos és megalapozott növelése. A párt gazdasági célkitűzései között központi helyet foglalt el a szocialista iparosítás politikájának a folytatása, mégpedig továbbra is a nehézipar elsődleges fejlesztésére alapozva. Közismert, hogy hazánkban az új honfoglalás időszakában kellett befejezni a (gyakorlatilag 1867-től kibontakozó) magyar ipari forradalmat, amelyet a mai fejlett tőkés országok többsége már a XX. század elejére, legkésőbb az 1920-30-as évekig megtehetett. Olyan nagy horderejű feladatok megoldása állt még (1957-től) az ország előtt, mint az ipar és a nagyüzemi mezőgazdaság korszerű technikával való ellátása, a szocialista és a műszaki rendeltetésű infrastruktúra elmaradottságának a felszámolása stb. . . Ezeket a feladatokat saját, korszerű nehézipar nélkül megoldani nem lehetett volna. Ami (a nehéziparon belül) a gépipart illeti - s bennünket Esztergom vonatkozásában elsősorban ez érdekel -, a felszabadulás után nemcsak a nehéziparban játszik fontos szerepet, de az egész iparon belül is a legnagyobb a súlya. A 6 ágazatból (a gépek és gépi berendezések, a közlekedési eszközök, a villamos gépek és készülékek, a híradásés vákuumtechnika, a műszeripar és a fémtömegcikkipar) álló gépipar súlyát szemlélteti az I. sz. táblázat.

2 A gépipar kiemelt fejlesztése szükségszerű, hiszen ez az iparág zömében termelőeszközöket és termelési berendezéseket állít elő, amelyekre nemcsak az ipar többi ágában és a mezőgazdaságban, közlekedésben van szükség, hanem a társadalmi-gazdasági élet szinte minden területén. S mivel hazánk nyitott gazdaságú ország, nagy szerepet játszik exportunkban is. A vizsgált időszakban a kormányzat a nagy gyártási hagyományokkal rendelkező, viszonylag kevés anyagot igénylő s ugyanakkor exportkéV 86