Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Azon helységek között, amelyeket „iparosodó városokká kell fejleszteni..." (1950-1956)

Érdemes azt is elmondani, hogy az esztergomi városi vezetés még ebben az időszakban is dédelgetett saját elképzeléseket. A Városi Tanács V.B. 1951. július 10-i ülésén szerepelt az „Esztergom-Dorog-Tokod egységes ipartelep" tervének javaslata; eszerint itt épülne fel a Dunapentelei Vasmű leányvállalataként egy kazángyár. Az 1953-ban készült távlati városfejlesztési tervben a szénbányászás meghonosítását tervezik Esztergomban (a Világoshegyi, Diósvölgyi és a Hegymegi-dűlői részeken), valamint egy ferro-szilícium gyár létesítését. A meglévő gyárak közül - e terv szerint - a szerszámgépgyár a saját helyén fejleszthető, de a téglagyárat és a Sportárutermelő Vállalatot - továbbfejlesztésük érdekében — kitelepítenék a város szélére. Nyilvánvaló, hogy o központi tervgazdálkodás körülményei között ebből szintén nem valósulhatott meg semmi. Ebből sem szabad azonban olyan következtetést levonni, hogy Esztergomot „mindenfelől csak nyomják". Az tény viszont, hogy 1950-ben komoly presztízsveszteség érte Esztergomot: elvesztette megyei, sőt járási székhely funkcióját is, és a Dorogi Járási Tanács irányítása alá került. (Csak 1954-ben kapta vissza a „járási jogú város" rangot.) A felszabadulás után Komárom-Esztergom vármegyéből Komárom megye lett. A Népgazdasági Tanács egyik 1950. évi rendelete alapján a megyeszékhely funkciót az 1947-ben - négy község egyesítésével — megyei városi rangra emelt Tatabánya kapta meg. Ez a döntés minden vonatkozásban racionális, mégha az az esztergomiaknak fájt is. Ha a megye térképére nézünk, látjuk, hogy Esztergom a megye északkeleti csücskében fekszik és nehezen megközelíthető.

2

7 A fő országutak és vasútvonalak is elkerülik. Azt is tudnunk kell, hogy az akkori központi pártvezetés (különben helyes) koncepciója szerint a megyei és járási székhelyeket a munkásmozgalom erősségeibe helyezték. Véleményem szerint abban volt túlzás, hogy Esztergomot a „járási jogú város" rangjától - ha csak átmenetileg is - megfosztották. Politikai szempontból mindenképpen kétes értékű volt az is, hogy a szóbanforgó időszakban városunk élelmiszerekkel és iparcikkekkel való ellátása rossz volt. A kereskedelmi centrum funkciót Dorog vette át. de még a környező bányász kisközségek ellátása is jobb volt, mint Esztergomé. Ezzel tulajdonképpen az iparvidék lakóvárosában élő (nemcsak alvó) mintegy kétezer munkáscsaládot is sújtották. • 3/a VAROSUNK GYÁRIPARA Esztergom két nagy gyárának a fejlődése nem torpant meg, nem esett vissza a szocialista iparosítás kezdeti időszakában. Az Esztergomi Szerszámgépgyár történetének írója az államosítással kezdődő periódust a „Nagy sikerek és múló nehézségek évtizedé"-nek nevezi.

28 A magyar gépipar erőteljesen fejlődött az első 5 éves tprvbpn ÁlloV 74