Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

ELSŐ RÉSZ - Brunszkó Antal: Előszó

földi államférfi magyarországi hivatalos útiprogramjába is beillesztik a Keresztény Múzeum vagy a Vármúzeum megtekintését. Az Esztergomban és környékén élők számára azonban mást is jelent ez a város. Az esztergomiak közül szinte minden másodiknak az ipar ad kenyeret, biztosít megélhetést. Hétezren dolgoznak az iparban és építőiparban, többen az összes keresők felénél. A város iskolái nemcsak az esztergomi ipar számára biztosítanak utánpótlást, hanem Komárom megyei és a megyén kívüli üzemek számára is. A szocialista ipar fejlődését mutatja, hogy termelése 1970 és 1975 között 25%-kal nőtt, lényegében azonos létszám mellett, a következő öt évben Komárom megye városai között itt volt a legnagyobb az aránya az ipar állóeszközei bruttó értéknövekedésének. A város ipari üzemei termékeinek nagy része külföldi piacokra kerül. A királyi székhely közelében volt Kovácsi falu, ahol István király dénárait készítő szorgos pénzverők éltek. A pénzverők mellett ötvösök is dolgoztak, középkori templomaink jelentős részébe ezekből a műhelyekből kerülhettek ki a román kegytárgyak. A középkori Szent Adalbert székesegyházon, a királyi palotán dolgozó kőfaragókat messzi földről hívták dolgozni, hogy itt is a kor stílusa szerint épüljenek a templomok. Középkori okleveles emlékeink is szólnak esztergomi iparosokról: mészárosokról, molnárokról, ötvösökről, de megemlítenek oly ritka foglalkozást is, mint amilyen a könyvkötőé volt. A királyi udvar Budára költözését követően Bakócz Tamás érsek és Hippolit építkezésein iparosok tucatjai dolgoztak. Estei Hippolit megmaradt számadáskönyveiben éveken keresztül szerepelnek a helyi fazekasok, díszkályhások, asztalosok nevei. 1543-ban a török foglalta el Esztergom várát, s rövid megszakítással 140 évig irányította innen az esztergomi szandzsák életét. Régészeti emlékek beszélnek a szenttamáshegyi török fazekasműhelyről, de a a várnak és a városnak a XVI. század hetvenes éveitől való török öszszeírásában is találkozunk török kézművesekkel. A török uralom bukását követően városunk hamar talpra állt, ha régi fényét, korábbi királyi, majd érseki székhely rangját nem is szerezte vissza a XVII —XVI11. században. A török kiverését követő években kapnak céhlevelet a szabók, mészárosok, molnárok, gombkötők, kerékgyártók, kovácsok stb. Esztergom életében jelentős szerepet játszottak az iparosok, 1799-ben 62 szakmában 316 mester, 219 legény és 75 inas dolgozott. Esztergomnak ekkor 5277 lakója volt. Nemcsak Esztergomra, de a magyar ipar helyzetére is jellemző volt, hogy a céhes és céhen kívüli mesterek százain kívül egyetlen manufaktúra volt a XVIII. században rövid ideig a városban: a ferencesek posztókészítő manufaktúrája. A középkori Esztergomtól a mai ipari városig vezető út nem volt egyenes; tatár, török, feudális urak dúlták a várost, pusztították népét. A 6