Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „...mindenkor féltünk a nagyipartól, mert akkor népünk gyári munkás lesz, és most bányászok lettek..." (1919-1945)

A kisiparosok számának a csökkenése elsősorban a gyáripar előretörésével függ össze — több vonatkozásban is. A gyáripar fejlődése gyorsítja a kisiparosok differenciálódását, amit Budapest közelsége még csak fokozott. Ugyanakkor a dorogi iparvidéken megerősödő és Esztergomba is betörő gyáripar (munka- és kereseti lehetőségeivel) vonzóbb a gyakran csak az egyik napról a másikra való élést biztosító kisiparral szemben. A háborús konjunktúra kezdetben kedvező hatású volt, mert a munkanélküliség felszámolásával, a munkabérek növekedésével fokozódott a kereslet a kisipari termékek iránt is. A háborús gazdálkodás egyoldalúvá válásával - különösen 1941-től - e kedvező hatás a saját ellentétébe csapott át. Ezt a kedvezőtlen hatást még a Felvidék visszacsatolása sem ellensúlyozhatta, pedig évekre (1938 novemberétől a felszabadulásig) helyreállt a kapcsolat a Duna két partja között. Városunk kisiparának szerkezete a századelejihez képest alig változott. Megfigyelhető egyes szakmák iránt a nagyobb kereslet, pl. a vízvezetékszerelők, a villanyszerelők, a műszerészek, a női fodrászok iránt. Új „szakmaként" tekinthetjük Esztergomban a személygépkocsival (taxisok) és a tehergépkocsival fuvarozókat. A háborús konjunktúra a kereskedelmet is fellendítette. Az 1930-as évek második felében 180-200 üzletet találunk a városban, kb. 40%uk szaküzlet. Esztergomban 1.000 lakosra 9-10 kereskedő jut, Budapesten - ahol európai szintet ért el a kereskedelem - 20-25. Városunk kereskedelmi életének alakulására a világháború időszaka kedvezőtlenül hatott. Erre kell következtetni az 1941-ben meghirdetett „mozgalomból": „Dolgoztass és vásárolj itthon, ezzel városodat erősíted!" Az szinte természetes, hogy ebbe a mozgalomba az antiszemitizmus is bekerült: „Legyenek keresztény üzletek és szövetkezetek!"

77 A város mezőgazdaságának elmaradottsága is egyre jobban éreztette hatását. Egyre több mezőgazdasági termék lett hiánycikk a városban, s az árak is magasak voltak. Ez a magyarázata annak, hogy az esztergomi kiskereskedők egyötöde piaci árus (elsősorban gyümölcsés zöldséges kofa), akik közül sokan az olcsóbb budapesti piacról hozzák áruikat Esztergomba. Esztergom, a maga 3.200 fős ipari kereső népességével - amely keresőinek majdnem 30%-át teszi ki - az iparosodottabb városok közé lenne sorolható. Mégsem sorolhatjuk oda, mert a nagyipar támogatásához és fejlesztéséhez szükséges feltételekkel az 1940-es évek legelején még nem rendelkezik. Inkább a kisiparosok, kiskereskedők és az értelmiségiek városa, amely gazdasági struktúrájával és sajátos közfelfogásával egy szigetet alkot környezetében és megyéjében. * * * 55