Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „Míg Esztergom panaszkodik és szaval, a többiek előre haladnak." (1848-1919)

rok adóiból a közt is fejleszthették. S Esztergom esetében itt van a viszszafogott gazdasági fejlődés újabb következménye: anyagilag gyenge polgársága nem lehetett városfenntartó, városfejlesztő tényező. Iparossága, kereskedői hiába állottak ,,a köznek is teljes odaadással . . a szolgálatára", kevés vagyonukból kevéske volt az adóbevétel is, bár a városvezetés rendszeresen kivetette az ún. pótadókat is (Esztergom a 100%-°s pótadójú városok közé tartozott). Egyetlen lehetőség volt: kölcsönök felvétele. S mindezek ellenére a próbálkozó külső tőke útjába újabb és újabb akadályokat emeltek, a gyárellenesség csak fokozódott.

6

2 A vármegyének kétszer is (1880-ban és 1902-ben) be kellett avatkoznia, hogy az eladósodott város pénzügyeiben valami rendet teremtsen. Különben is a vármegye, „mióta csak a törvény bekebelezte Esztergom szabad királyi várost, azóta folyvást zavarban volt új és nagyon is nehéz tagjával", mert egész gazdasági ügyvitele zavaros és felületes volt, és a város több intézkedésében nemegyszer még mindig a teljes önállóság elvei szerint járt el".

6

3 A mindenkori hivatalos városvezetést (és tanácsadóikat) komoly felelősség terheli azért, mert szinte a reformkortól az 1870-es évek közepéig nem törődtek a városfejlesztéssel. Mostani fellángolásukat is - tisztelet a kivételnek - átszőtte a sértett hiúság.. S mert nem azonnal, és nem minden kérésüket teljesítette a vármegye és a kormányzat, úgy vélte „a háttérbe szorított város", mindez azért van, ,,mert ellenzéki, mert kuruc"

6,

5. Vélt vagy jogos sérelmeikre gyakran felesleges időt és energiát elpazaroltak. Joggal írta a városról egy reálisan gondolkodó publicista 1909-ben: „Míg Esztergom panaszkodik és szaval, a többiek haladnak." A presztízsében megsértett város harca törvényhatósági jogának viszszaszerzéséért eredménytelen maradt, bár 1895-ben — a 15 ezres lélekszám biztosítására - a négy testvérvárost közigazgatásilag egyesítették. Mégis, e harc folyamatában a városépítés területén számos hiányosságot pótoltak, s Esztergom - legalábbis ami infrastruktúráját illeti - felzárkózott a középmezőnybe. A Mária Valéria híd után megépült két kis vashíd is, amely a Szigetet kapcsolta össze a várossal. Megépültek a várost Budapesttel és Almásfüzitővel összekötő vasútvonalak. Kikotorták a Kisduna medrét, restaurálták a városházát, új gimnáziumot, kórházat, laktanyát építettek, lőteret és katonai tábort létesítettek. Kikövezték a Kossuth és a Ferenc József utcákat, feltöltötték a Széchenyi teret, kikövezték és aszfalt gyalogjárót létesítettek. Bevezették a villamos világítást, jéggyárat építettek és korszerű tűzoltó-szertárat; elkezdték a vízhálózat és a közvágóhíd megépítését. Az egyház is több templomot, iskolát, plébániát, kápolnát restauráltatott, új kápolnát, kálváriát építtetett. Vaszary Kolos prímás - anyagilag is emelni kívánván Esztergomot - jelentős összeggel járult hozzá az új kórház építéséhez. Az Esztergomi Takarékpénztár a várostól meg45