Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Juhász József: Esztergom kisiparának története (1872-1982)

céljára egy lakóépületet a Zalka Máté u. 17. szám alatt, melyet hejyi iparosaink teljes mértékben felújítottak, átalakítottak, nagyon sok társadalmi munkával. 1978-ban került átadásra. Köszönet illeti a munkában résztvevő iparostársainkat. Az új székházban rendszeressé váltak a szakmai, politikai továbbképzések, egyéb KlOSZ-rendezvények, például megyei vasesztergályos napok. Még országos rendezvényre is sor került. Itt rendezték meg az Országos Látszerész és Optikus Napokat, melyre az ország minden részéből kaptak meghívást az optikus kisiparosok. Az esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyára segítségével az elméleti továbbképzésen túlmenően gyárlátogatáson ismerkedhettek meg a kisiparosok a legkorszerűbb technológiával, a szakma új eljárásaival. Ahogy egy kisiparos családban a feleség munkája, hozzáállása meghatározza a férj munka- és életmódját, hangulatát, úgy a KIOSZ alapszervezetnél, mint egy nagyobb családban, a nőbizottság kell, hogy betöltse ezt a szerepet azzal, hogy a dolgos hétköznapokat hasznosabbá és a vasárnapokat kellemesebbé tegye. Ebben a munkában alapszervezetünknél mindig lehet számítani a feleségekre, akik rendezvényeink megszervezésénél, az idős iparosok támogatásánál fáradhatatlanul dolgoznak. A tagság és a vezetőség többéves fáradságos, kitartó közös munkájának eredménye 1983-ban érett be. Még soha ilyen rangos kitüntetésben nem részesültek az esztergomi kisiparosok, mint amikor elnyerték a „Kiváló Alapszervezet" címet. Az ünnepi küldöttgyűlésen résztvettek a város vezetői. A zászlót és az oklevelet Molnár József elvtárs, a KIOSZ országos elnöke adta át. Ezenkívül számos kisiparos kapott szervezeti és társadalmi munkájáért kitüntetést. Az eseményről beszámolt a Kisiparos Újság is. A megkérdezett iparosok, idős mesterek elmondták, hogy az elmúlt évtizedek alatt sok rosszat és jót megélt a kisipar, de mindig átsegítette őket a nehézségeken a szakmájukhoz kötődő szeretet, az alkotás öröme, bíztak egymmásban és a jövőben. Sokan a két világháború között külföldön voltak kénytelenek a megélhetésüket biztosítani, de hazatérve nemcsak a nyelvtudással lettek gazdagabbak, hanem a szakma új fogásait is elsajátították. Büszkélkedhetünk városunkban olyan iparos családdal is, hol a szakma apáról fiúra száll, s a fiatal iparosok méltó folytatóik az apai mesterségnek. A jelenlegi iparosok, főleg a vasas szakmákban, szinte minden városi üzemmel kooperálnak: alkatrészt gyártanak, vannak, akik exportra termelnek, importpótló anyagokat állítanak elő. Városunk iparosainak keze munkája mindenütt megtalálható, a sok apró tevékenység együtt maradandót alkot. Mi a helyünk a népgazdaságban, a társadalomban? Erre a kérdésre a KIOSZ VIII. Országos Küldöttgyűlése 1981. december 5-6-án adta meg a választ. Az ülésteremben az MSZMP XII. kongresszusának határozata, a következő jelmondat köszöntötte a résztvevőket: „A kisipar a valóságos igényekkel összhangban járuljon hozzá a lakosság áruellátásának kielégítéséhez, a szolgáltatások javításához!" 443