Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „Míg Esztergom panaszkodik és szaval, a többiek előre haladnak." (1848-1919)

Ez a kitűnően fegyelmezett hadsereg mindig harczra készen áll... küzdelmei nemesek, czélja a jótékonyság hódítása, az embertársak boldogítása, jószívű segédkezés,... a szellem művelése s a szeretet s összetartozóság tanainak kinyilatkoztatása. Ezen hatalmas hadsereg egyes phalanxai a humánus egyesületek." - fogalmazza meg az egyik ilyen egyesület elnöke.

8' Az érsekség tudta és beleegyezése nélkül nem történhetett semmi a városban. Az egyház képviselői mindenütt jelen voltak: a megyei és a városi képviselő-testületekben, a különböző pártok, társaságok, egyesületek elnökségeiben, a részvénytársaságok igazgatóságaiban - még az ipartestület és kereskedelmi társulat vezetésében is. A gyáripar kirekesztése a városból gazdaságilag egyaránt kedvezett a módosabb polgároknak és a város urainak: szinte dúskálhattak az olcsó munkaerőben (kapások, favágók, napszámosok, házicselédek, kisparaszti bérlők, segédek, inasok között). Biztosan ez is közrejátszott abban, hogy az esztergomi polgárság megrekedt a megszokottságot tápláló őstermelésben, szőlőművelésben, kisiparban. A jelentkező lehetőségeket szűk gazdasági érdekei szemüvegén keresztül szemlélte: kockáztatni nem akart vagy nem mert. Pedig a vizsgált időszakban 3 bank is alakult és működött a városban, de ezek tevékenysége is hozzá idomult a „helyi igényekhez". Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. még 1844-ben megalakult. Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt. 1869-ben jött létre, míg az Esztergomvidéki Hitelbank Rt. 1898-ban. - E pénzintézetek betétjeinek zömét a kispénzű polgárok megtakarításai alkották, adósaik is az ő körükből kerültek ki. Rendszeres és jelentős összegeket felvevő ügyfél Esztergom városa volt. A hivatalos közvélemény szinte erényt csinált e bankok városszeretetéből, a kisembereket támogató szerepéből. Mindezek ellenére e bankok jól megéltek a városban, egyes részvényeseik jelentősebb vagyonokra tettek szert. A gyáripar kirekesztésének ideológiai és politikai jelentősége szintén meghatározó: nem alakulhatott ki a város saját nagyüzemi ipari proletáriátusa, így a munkásmozgalom „káros eszméit" is sokáig távol tartották Esztergomtól. A nagy tömegű városi szegénység — mert nem kötődhetett egy szilárd, osztályharcos bázishoz - sohasem jelentett komolyabb veszélyt a világi és egyházi urak számára. • Az elmondottak birtokában nem csodálkozhatunk azon, hogy míg körülöttünk egyre gyorsabb ütemet vesz a kapitalista fejlődés (megszilárdul a tőkés gyáripar, megjelennek az első monopóliumok, s kibontakozik a sajátos feudálkapitalista magyar finánctőke), Esztergom ipara a manufaktúrás korszak virágkorát, a szabadversenyes kapitalizmus kibontakozásának szakaszát éli. 38