Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Baják István: A SZIM esztergomi marógépgyára

zaklatta - írd és mondd - a város az „úri jog" címén kivetett díjainak peres eljárással történő behajtásával. Végül is a gépgyártás áttelepítése 1937-ben megkezdődött. Ezzel az esztergomi gépipar új szakasza, a fejlődés döntő fordulata kezdődött el. Az esztergomi gépgyártás első „törzsgyári" szakaszának eredményei és tapasztalatai a következők: - A Petz gyár Esztergom legjelentősebb ipari üzeme lett, 1937-ben 140-150 fővel dolgozott. Jelentősége kettős: egyrészt a klasszikus ipart, a gépipart honosította meg a városban magas technikai színvonalon, a gyár hatása messze túlnőtt a városi kereteken; másrészt a két világháború között több megszűnt, tönkrement helyi ipari vállalkozást pótolt. A főleg közigazgatási jellegű kispolgári városban a gazdasági élet stagnált, a mezőgazdaság területi és menynyiségi korlátok között nem volt képes a lakosság foglalkoztatására. Ezért az új, növekvő gépgyár a város életében szükséges volt. Jelentőségét mutatja, hogy 1937-ben a többi esztergomi ipari üzemben összesen csak kb. 110 dolgozót foglalkoztattak. - A gyár életében nagy szerepet töltött be a vezérképviseleti tevékenység. Osztrák, német, svájci, angol cégek akkoriban korszerű eszterga és véső, csiszoló és más gépeinek képviselete állandó, közvetlen kapcsolatot biztosított a legfejlettebb európai szerszámgépgyárakkal. Ennek a saját gépgyártásra gyakorolt hatása mindig is nagy volt. - Korábban említettük, hoav a gyár fejlesztésének általános módszere volt az öreg, esetleg kiselejtezett gépek vásárlása, felújítása és üzembehelyezése. E módszer révén a gyárban kialakult egy olyan műszaki - szakmunkás réteg, amely egyre nagyobb ismeretekre és tapasztalatokra tett szert a szerszámgépek javítása és gyártása terén. Az elmondottakra jó példa egy Vulkán gyártmányú hosszgyalu megvásárlása. Ezt ócskavas áron, hiányosan, kiselejtezetten 1936-ban vásárolták. A gép többször felújítva még 22 évig volt üzemben. - Sajátos vonásokat mutat a tanulóképzés rendszere. Az volt a felfogás, hogy minél több ipari tanulót kell képezni. A sok jelentkező közül - ez egyébként a gyár jó hírét is igazolja - a legrátermettebbeket választották ki. A tanulók intenzív szakmai képzés révén II. éves tanuló korukban képesek voltak csaknem teljes értékű szakmunkát végezni, természetesen tanulóbérért. A termelőmunkába való rendszeres és szigorú bevonás révén általában jó képességű szakmunkások nevelődtek, akik képesek voltak a korszerűsödő szerszámgépgyártás igényes feladatainak megoldására. - Többször utaltunk arra, hogy a gyárfejlesztés változatlan fő célja a szerszámgépgyártás volt, ennek rugalmasan rendelték alá az egyéb termékek gyártását, ezzel is biztosítva a gyár fennmaradását, sőt a szerény induláshoz képest jelentős fejlődését. 341