Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - György László: A „GRANVISUS" Látszerészeti Eszközök Gyára

retgyárra az igen gyúlékony alapanyag felhasználása miatt szinte az elsők között került sor. A KGM Műszeripari Igazgatósága javaslatára esett a választás Esztergomra, több előnyös szempont alapján. Egy vidéki ipartelepnek a fővároshoz való közelsége megkönnyíti az irányítását Budapestről, a szállítási utak viszonylag rövidek, továbbá ebben az időben nagy létszámú szabad munkaerő volt a városban és környékén, elsősorban női munkaerő. 1957. december 27-én indult meg iparigazgatói utasításra a Szemüvegkeretgyár esztergomi gyáregységének termelése a Várhegyen lévő volt kanonoki házsor déli épületszárnyában (Béke tér 1-3. sz.). Az első termék az olcsó műanyagkeretek összeszerelését jelentette, majd a következő évben készítették elő a fém-szemüvegkeretek gyártásának Budapestről Esztergomba történő telepítését. 1958-ban az esztergomi létszám 50 fő volt, a betanítást a budapesti törzsgyár dolgozói végezték. A vállalatvezetés elképzelése az volt, hogy a fröccsöntött technológia is Esztergomban kerül bevezetésre, e célból 2 db félautomata fröccsöntő gépet vásároltak 1959-ben. A gyáregység megalakulását követően igen rövid idő elteltével költözni kényszerült. 1960-ban a város központjában lévő „Vak Bottyán" laktanya épületcsoportjának egy részét jelölték ki az önálló egységként dolgozó telephelynek. A létszám ez időben már 150 fő volt, és a kollektíva ismét igen nagy áldozatot és lelkesedést kívánó munka előtt állt. 1961 szeptemberében került sor az átköltözésre, az ott lévő közületi szervek és 25 lakó kiköltöztetésére, az épület termelési célra történő átalakítására. A főhatóság e célra 0,5 millió forint beruházási összeget biztosított. A Városi Tanács segítségével, valamint a 180 főre emelkedett kollektíva több mint 2 500 társadalmi óra ráfordításával sikerült immár végleges helyen letelepedni. A gyár életében ezek az évek nemcsak a termelőterületek változását és bővülését jelentették, az ezekkel párhuzamosan bekövetkezett technikai változás is igen jelentős. 1956-ig a gyár kizárólag belföldre termelt. 1958-ban vált lehetővé, hogy exportra történő gyártással is foglalkozzanak. A szocialista piacon az első vevő Bulgária volt, majd ezt követően a Szovjetunió jelentkezett igen nagy darabszámú megrendeléssel. Tőkés piacon a belga „Hincourt" cégnek szállítottak először. A budapesti telephelyen készült modellek voltak ebben az időben exportképesek: a fém optikai modellek közül a „Bizánc" és a „Rhodos", a táblás műanyag-modellek közül a „Danuvia", a „Cyranó" és a „Windsor". Esztergomban a fröccsöntött műanyagkeretek gyártása folyt, melyek SZTK-rendelvényre kerültek forgalomba, valamint az egyszerűbb fémkeretek egy-két típusa, szintén optikai célra. 1960-ban a műszaki kollektíva beindítja a műanyagkeretek szalagszerű gyártását, s nagy fejlődés következett be az optikai és napvédő keretek gyártásában is. A gyáregységben már műszaki előkészítési és technológiai munka is folyik, foglalkoznak gyártásfejlesztéssel, mely fokozatosan lehetővé tette, hogy az államosítást követő időben gyártott 16-17 féle modellből 1960 végére 70 gyártott szemüveg típusa legyen a gyárnak. 327