Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Pálmai László: A Labor Műszeripari Művek

Az első jelentős szociális jellegű berházás 1952-ben fejeződött be, amikor is 250 személyes öltöző épült. 1953-ban 400 fős étkezde készült el, egy modern munkásszálló, a sporttelep és mellette egy szabadtéri színpad. Ezen a színpadon különösen népszerűek voltak az operettelőadások, a színpad sok évig fontos kulturális igényt elégített ki. Még ebben az évben egy 90 személyes óvoda és napközi építése is befejeződött, és felépült a 28 férőhelyes dömösi üdülő is. A dolgozók tanulási és szórakozási igényeit elégíti ki a könyvtár, amely szépirodalmi és műszaki könyvek nagy választékával rendelkezik. A 70-es években pedig megalakult a nyugdíjas klub mellett a kismama klub is. A vállalati egészségügyi és üzemorvosi szolgálat kiemelkedő szintre fejlődött, s ma már több szakorvosi rendelést is lebonyolít. 8. A BRIGÁDMOZGALOM HELYZETE, KITÜNTETÉSEK A vállalat története során mindenkor figyelmet fordított a szakmunkásképzésre. Ennek köszönhető, hogy már az 1950-es években is folyt a gyárkapun belül szakmunkásképzés; külön, jól felszerelt tanulóműhely várta a fiatalokat, és az iskolai képzéssel összhangban oktatták itt a jövő szakmunkásait. A megoldott és jól kialakított rendszernek köszönhető, hogy évente átlagosan 150-180 fő szakmunkástanuló képzését folytatták a Ml M-ben. Ez a szám 1962-72 között jóval magasabb, átlagosan évi 320 fő volt. Ennek ellenére a szakmunkásutánpótlás egyre problematikusabbá vált a 70-es években, mivel a tanulók egy része az iskola elvégzése után más gyárakban helyezkedett el. A IV. ötéves tervidőszaktól kezdve egyre több tanfolyamot szerveztek a szakmunkások továbbképzése érdekében, majd megkezdődött a második szakmát szorgalmazó és elősegítő továbbképzés is. Az általános műveltség megszerzése céljából a gyár rendszeresen megszervezte a felnőttek részére az általános iskolai oktatást, mégpedig vállalaton belül. A magasabb végzettségűek részére 1959-től kezdte szorgalmazni a vállalat a második diploma megszerzését, és elősegítette korábban a szakmunkások részére is a továbbtanulást egészen a diploma megszerzéséig. Mindezen intézkedések ellenére is nyilvánvalóvá vált a 70-es években, hogy az elért színvonal és a továbbképzésben résztvevők létszáma különösen a műszakiak körében - nem elegendő. A legkirívóbb gondot pedig az idegen nyelvet beszélő dolgozók rendkívül alacsony száma jelentette. Ezen hiányosságok az V. ötéves terv vége felé élesen vetődtek fel, ezért a gyár több intézkedéssel kívánja a nyelvtanulást elősegíteni. Itt kell megemlíteni a vállalat dolgozói részére rendszeresen megszervezésre kerülő egyéb tanfolyamokat, mint pl. a varró-, kézimunka stb. tanfolyamokat, amelyek a mindennapi életben lehetnek a dolgozók hasznára. 316