Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

HARMADIK RÉSZ - Baják István — dr. Csiffáry Nándor: Esztergom szocialista iparosításáért kiváló munkát végzett személyiségek életrajza (Balázs Tibor, Boga Gyula, Csetényi József, Dobos László, Győrfi Zoltán, Hazai Jenő, Karakas Lajos, Kerekes Pál, Kovács László, Lehner Károly, Nóvák István, Rubik Ernő, Szilágyi János)

szültsége és közvetlen gyakorlati tudása tekintélyt és népszerűséget biztosított számára. Rendkívüli mozgósító, szervező képességével maximálisan kihasználta a lehetőségeket, irányítása alatt az üzem munkásai, vezetői együtt fejlődtek a növekvő feladatokkal. Egyéni magatartását a humanitás jellemezte, érdeklődött a dolgozók személyes problémái iránt is. Nagyon rövid idő alatt sikerült elérnie, hogy az üzem dolgozói szilárd és jó kollektívává fejlődtek. Tudatosan törekedett arra, hogy a kulturális és sportolási lehetőségek is létrejöjjenek az üzem dolgozói számára. 1945 márciusának elején az üzem dolgozóinak katonai felmentését intézve, a háborús események forgatagában ő is Nyugatra sodródott, ahonnan csak 1945 decemberének végén tudott visszatérni Esztergomba. Hazatérése után igazolták, és az ő irányítása alatt történt a háborús károkat szenvedett üzem újjáépítése és újjászervezése. 1946-ban tagja lett a pártnak. Az AERO-EVER Kft 1947-ig részt vett a jóvátételi munkákban, majd 1948-49-től megkezdődött a sporteszközök gyártása. A felszabadulás utáni első években ő volt az üzem műszaki vezetője, és a tervezői feladatkört is ő látta el. 1948 decemberében államosították a vállalatot, amely Sportárutermeló N. V. néven folytatta tevékenységét. Az államosított vállalat műszaki vezetését továbbra is ő végezte. 1949-től a repülőprofil beindulásakor a tervezőiroda vezetésével bízták meg. Ekkor tervezte és építette meg a Kánya vontatógépet, a Koma és Lepke típusú iskolagépeket. 1949-ben a repülőgéptervező-irodákat összevonták Budapestre, ekkor 1951-ig az Országos Magyar Repülő Egyesület országos tervezőirodájának vezetője lett. 1949-1950-ben meghívott előadóként a budapesti Műszaki Egyetemen a vitorlázógépek, majd a faépítésű repülőgépek gyártása tantárgyat adta elő. 1951-től a székesfehérvári Motorjavító Vállalatnál szerelde vezetőhelyettes, majd műszaki osztályvezető, végül pedig termelési főnök. 1955 nyarán a minisztérium a budapesti Középgépipari Technológiai Intézetbe, onnét pedig az alagi Központi Kísérleti üzembe (AKKÜ) helyezte, hogy könnyűfémből tervezzen vitorlázógépet. 1956 nyarától a tervezőiroda vezetője, majd. az ellenforradalom leverésétől 1957 nyaráig igazgató. 1957 nyarán a Mechanikai Laboratóriumban dolgozik, ahonnét a KOM 1958 áprilisában Esztergomba, a Sportárutermelő Vállathoz helyezte át, ahol főkonstruktőri beosztást kapott. Esztergomi működésének második szakasza szorosan véve 1960 szeptemberéig tartott. Ekkor tervezte és építette meg az első fémépítésű vitorlázógép-család első gépét, a Mokányt. 1960-tól a KPM Légügyi Igazgatóságra került, ahol a műszaki osztály ideiglenes vezetője, majd helyettes vezetője. Ebben a beosztásában befejezte a fémépítésű vitorlázógép-család tervezését, valamint tovább folytatta a szerkesztés és a kísérleti műhely irányítását. Ekkor, 1961-62-ben készült el a Góbé típusú kétkormányos iskolagép, amelyet 1963-ban a Kópé típusú gyakorlógép, 1964-ben pedig az R-25 gép továbbfejlesztett változata követett. 282