Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

HARMADIK RÉSZ - Baják István — dr. Csiffáry Nándor: Esztergom szocialista iparosításáért kiváló munkát végzett személyiségek életrajza (Balázs Tibor, Boga Gyula, Csetényi József, Dobos László, Győrfi Zoltán, Hazai Jenő, Karakas Lajos, Kerekes Pál, Kovács László, Lehner Károly, Nóvák István, Rubik Ernő, Szilágyi János)

Felismerte, hogy nagy lehetőséget rejtenek a munkaerő utánpótlásban a városban működő iskolák. Nagy szerepe volt abban, hogy a Bottyán János és az I. István szakközépiskolák képzési munkája főként a mű­szeripar irányába fordult. Munkájukban mindig számíthattak segítsé­gére. A vállalatvezetés napi gondjai mellett mindig akadt energiája a közéleti tevékenység végzésére is. Több cikluson át a dorogi járási pártbizottság társadalmi titkára, majd az esztergomi városi pártbizott­ság végrehajtó bizottságának tagja volt. A MTESZ városi szervezetének elnöke volt 1964-től. Személyes kezdeményezője és aktív támogatója volt az ország első vidéki Technika Házának Esztergomban, mert a vá­ros műszaki kultúrájának emelkedését várta ettől az intézménytől. Úttörő kezdeményezője a város égető lakásgondjainak megoldását célzó lakásépítő akciónak, amellyel több száz lakás építését tette le­hetővé a vállalat dolgozói számára. Nagy érdemeket szerzett Eszter­gom sportéletének kibontakoztatásában. Sportlétesítményekkel segí­tette az aktív sportolást. Ő kezdeményezte és támogatta a városi szi­geti sportcsarnok létesítését. De gondja volt arra is, hogy színvonalas városi énekkar jöjjön létre, és öregbítse a város hírnevét. Nevéhez fűződik a Labor MIM Kultúrházának megépítése is. Egész életművet alkotott Esztergomban. Felül tudott emelkedni a szű­kebb szakmai problémákon, minden előrevivő gondolatot felkarolt, és támogatta tekintélyével és anyagi eszközökkel is azok megvalósulását. Tekintélyt vívott ki magának nem csupán szakmai, vezetői képességei­vel, hanem humánus magatartásával is. A személye iránti tiszteletet tükrözte, hogy Esztergom Város Tanácsa érdemei elismeréseként 1975-ben „Pro Urbe" kitüntetésben részesítette. Megrendült egészségi állapota miatt felmentését kérte a vezérigazga­tói tisztség alól. 1973. július 1-ével vált meg attól a vállalattól, ame­lyért olyan sokat tett. 1976. július 30-án hunyt el Esztergomban. Alkotó, munkás élete során számos elismerésben és kitüntetésben ré­szesült: a Munka Érdemrend arany fokozata (1962-ben és 1973-ban); Szocialista Kultúráért (1966); a Szocialista Munkáért Érdemrend (1954); a Honvédelmi Érdemérem (1968); a Felszabadulási Jubileumi Emlék­érem (1970); a Munkásőrség Szolgálati Érdemérme (1962); Árvízvédel­mi Emlékérem (1954 és 1965). Ezen kívül számos „Kiváló dolgozó" ki­tüntetés és emléklap tulajdonosa volt. ( C s- N-) 278

Next

/
Thumbnails
Contents