Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

HARMADIK RÉSZ - Baják István — dr. Csiffáry Nándor: Esztergom szocialista iparosításáért kiváló munkát végzett személyiségek életrajza (Balázs Tibor, Boga Gyula, Csetényi József, Dobos László, Győrfi Zoltán, Hazai Jenő, Karakas Lajos, Kerekes Pál, Kovács László, Lehner Károly, Nóvák István, Rubik Ernő, Szilágyi János)

mentették. Ezután a Gépipari Technológiai Intézetbe került osztályvezetői beosztásba. Szakterülete a szerszámgépekkel kapcsolatos, a magyar ipart átfogó iparpolitikai feladatok, közép- és hosszútávú fejlesztési tervek kidolgozása volt. A Magyar Külügyminisztérium felkérésére, a KGM személyzeti főosztály engedélyével az ENSZ Fejlesztési Programja keretében 1964. szeptember 17-tól 1966. szeptember 18-ig Indiában (Madrasz) dolgozott. Az Indiai Központi Kormány szakértőjeként szerszámgépipari területen tevékenyicedett. Az ENSZ és az Indiai Kormány teljes dicsérettel és elismeréssel értékelte munkáját. Hazatérte után a GTI-ben dolgozott, majd 1968 elején a SZIM-központba került, a gyárfejlesztési főosztály vezetőjének nevezték ki. Betegsége miatt ebben a beosztásban már érdemi munkát nem tudott végezni. Visszatérve esztergomi tevékenységére, két-három évtized távlatából is megállapítható, hogy a tehetséges, jól képzett, nagy műveltségű fiatal mérnök volt a gyár első nagy formátumú vezetője, aki messze túlnézett a gyár kerítésén, a napi munka mellett tervezte a gyár közeli és távoli jövőjét. Üj típusú vezető volt, az új rendszer neveltje. Bátran és alkotó módon kezdeményezett, széles látókörrel, nagy áttekintéssel végezte mindenkori feladatát. A gyárban eltöltött egy évtized alatt meghatározó jelentőségű munkát végzett. Különös inspiráló készséggel ragadta magával munkatársait. Különösen új gyártmányok kifejlesztése terén születtek vezetése alatt nagy sikerek. Példátlan ütemben, szinte évrőlévre új gyártmányok jelentek meg a tervezőasztalon és a műhelyekben. Volt ereje és tudása nagy távlatokban gondolkozni. Egyre újabb gépek tervezését indította el. A gyár számára gyümölcsöző, hasznos kapcsolatokat épített ki az OT-vel, a KGM-el, a GTI-vel, a Technoimpex-szel, a Fejlesztő Intézettel és a társgyárakkal. A gyárat bekapcsolta az országos szintű fejlesztés áramkörébe. Sikeres érőfeszítéseket tett új beruházások megindítására. Gyártmányfejlesztő és rekonstrukciós elképzelései távozása után is sok éven át éltek és hatottak. 1946-ban lépett be a pártba és a szakszervezetbe. Egész életét a politikai elkötelezettség, a hűség jellemezte. Már egyetemista korában a marxista tanszék kisegítő tanársegéde, az egyetemisták lapjánál a szerkesztőbizottság tagja, később egyetemi agit. prop. felelős. Esztergomban a városi pártbizottság tagja; 1956-ban a gyári vörös csillag leverését személyes, bátor kiállásával és közbeavatkozásával akadályozta meg. A munkástanács leváltotta, kitiltotta a gyárból. Felesége tragikus halálát és az ezzel egyidejű, méltatlannak tartott felmentését nagy lelkierővel viselte. Erős akarattal, kemény munkával újra kezdte magánéletét és szakmai hivatását. Egyenes jellemű, segítőkész, családszerető ember volt. 261