Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A hajdan legfejlettebb magyar város (977-1241)

országalapító királyunk bölcsője. I. István fejedelemsége idején (9971000), majd királlyá koronázása után egy ideig innen irányította az államszervezés és a kormányzás munkáját. Mondhatjuk tehát, hogy Esztergom Magyarország első fővárosa, bár e szerepkörét már István korában is meg kellett osztania Fehérvárral.

2 Ugyanakkor városunk az esztergomi királyi vármegye székhelye is, élén a várispánnal.

3 Esztergom felvirágzásában az előzőeknél nem kisebb szerepe volt annak, hogy István - aki szülőhelyének különösen hálás volt - az ország legjelentősebb egyházi központjává tette. Tudjuk, hogy hazánkban az államalapítás szervesen összekapcsolódott a keresztény hit felvételével, s nálunk is, mint mindenütt Európában, a feudális állam ideológiai alapja a római katolikus vallás, támasza pedig az egyház. István székhelyén, Esztergomban érsekséget állított fel, és „... az esztergomi egyházat a római apostoli szék helybenhagyásával és egyetértésével a többiek/ fejévé és felügyelőjévé tette...".

4 Nemcsak jelentős birtokokat adományozott, de az „ . .. esztergomi egyházat . . . sok szabadság, különböző kedvezmény és több kiváltság ékesítette Magyarország összes székesegyházai fölött, mint minden egyház között az elsőt . . .".

5 A mindenkori esztergomi érsekek éltek is — jól vagy rosszul - gazdasági, politikai, ideológiai hatalmukkal, jelentős szerepet töltöttek be Magyarország történelmében. Városunk tehát a X—XI. század fordulóján olyan hatalmi — világi és egyházi, politikai és ideológiai - szerepkörhöz jutott, amellyel, Fehérvárt kivéve, szinte egyetlen magyar település sem rendelkezett. Ehhez hozzászámítva azt, hogy a távolsági kereskedelem csomópontja is volt, Esztergomban az akkori, adott hazai lehetőségeknél sokkal gyorsabb gazdasági-társadalmi fejlődés bontakozhatott ki; városunk — Magyarországon elsőként - a korabeli nyugat-európaihoz hasonló polgárosuló fejlődés útján indulhatott el. Magyarországon a feudális társadalmi rend kialakulása Fájsz, Taksony és Géza fejedelmek törekvéseit betetőzve, István államalapításóval fejeződött De. Fz a feudalizmus a XI-XII. századokban még a korai szakaszát élte, szemben Közép-, de különösen Nyugat-Európával, ahol ez a társadalmi rend a XI. századdal már virágzó, érett korszakóba lépett. A korai feudalizmus gazdaságát hazánkban is a többé-kevésbé zárt naturálgazdálkodás jellemezte, amelyben a gazdálkodó egységek (a királyi, a földesúri és az egyházi birtokok stb.) szükségleteiket belülről, a maguk erejére és önállóságára törekedve igyekeztek kielégíteni. Ennek megfelelően a jobbágyi szolgáltatásoknak még a természetbeni formái, a robot és a dézsma domináltak. Következésképp az őstermelés volt a meghatározó, az ipart csak a robotmunkaként vagy otthon végzett jobbágyi kézműipar képviselte. Az árucsere minimális jelentőségű, csak a távolsági kereskedelem által behozott kistömegű és nagyértékű luxuscikkekre korlátozódott. Ezekben a századokban szinte egyeduralkodó településforma a mezőgazdasági jellegű falu. E falvak (számukat 3500-4000-re tehetjük) közül csak néhány, az esztergomhoz hasonló hatalmi szerepkörhöz jutott jelentősebb püspöki és várispáni székhely indulhatott el a városfejlődés útján. Egyes só- és rézlelő helyeken kibontakoztak a későbbi bányavárosaink csírái is. Nyilvánvaló, hogy a városi jellegű települések népessége nemcsak foglalkozásában különbözött a falvak őstermelő lakosságától, hanem életkörülményeiben és életmódjában is (lakás, táplálkozás, ruházkodás, szokások stb.). A városok voltak az általános gazdasági és társadalmi fejlődés centrumai és fő hordozói. A fejlődésben nagy szerepet játszottak a városokban megforduló, vagy ott letelepülő idegenek (kereskedők, iparosok stb.). 18