Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

rály városa (augusztus 31.), — a Pesti Naplóban és a Magyarorszánban (ugyanígy a Nyugatban és másutt) ekkor jelennek meg Babits esztergomi jelenlétének híradásai, a jelenlét ihletéséből született első művek is. 1924 „döntő év" tehát a „honfoglalást" illetőn, meglepő mégis, hogy a város csupán közel három esztendő múlva válaszol. Az Esztergom és Vidéke egy 1934-es száma (július 19.) egy Babitsnál összejött vasárnapi vendégkoszorúról tudósít: Schöpflin Aladár és Gellért Oszkár (a tájékozatlan újságíró a közel öt esztendeje halott Osvát Ernő nevét jegyzi Gellérté helyett) társaságában Kárpáti Aurél van jelen a délutáni beszélgetők között, (s minden bizonnyal Einczinger sem hiányzott). Kárpáti Aurél tehát „az esztergomi Babits Mihálynak" is hűséges barátja és látogatója, szinte állandó krónikása volt. Korábban és elvétve másutt, de 1921-től az Est-lapok (Az Est, Pesti Napló, Mao^arország) és a Nyugat állandó munkatársaként szinte minden Babits-alkalomról és kötetről örömmel és elismerően írt. Nemcsak munkája értékének, de Babits barátságának is bizonyítéka lehet, hogy a Baumgarten-díjasok első sorában (1929) szerepel a neve, hasonló díjban 1936-ban részesült. Később maga is „menekülő léleknek" vallotta magát (Literatúra, 1933), a Vajda János Társaság elnöki tiszte az írótársak megbecsülésének bizonyítéka volt. Esztergom nemcsak az ifjúság egykori városát, eleven baráti kört jelentett Kárpáti számára, nemcsak az első szárnypróbálgatások színhelyét, de nem kis mértékben jelenthette Babits egyidejű jelenléteit: kellemes beszélgetések nyílhattak előttük estelente vagy délután a tornác lombárnyéka alatt, ugyanígy a strandon, vagy akár a kávéház asztala körül. Hiszen Babitscsal együtt őt is (és kiket még!) állandó vendégként jegyzi az Esztergom 1934. október 17-1 száma az esztendő negyvennégyezer fürdőzője között. Egyébként a várhegyi ásatások megindulásának és első sikereinek esztendeje ez, a bazilika előtti szabadtéri előadások ismételt álomterveinek ideje. Hasonlóképen ekkor volt a Nagyboldogasszony Hét ünnepség-sorozata, — augusztus 17-én az emlékezetes Babits-esttel. Bár ezen Kárpáti Aurél esztergomi jelenlétét nem jegyzik a helybéli annaleszek, de hírt adnak mások Babits szerepléseiről a Vajda János Társaság őszi, budapesti előadássorozatán. Ha Kárnáti mégis jelen volt Esztergomban 1934. augusztus 17-én, úgy „szürke eminenciásként" bújhatott meg Babits barátai között. A költő segítségére a „szellemi Esztergom" megismerésében Kárpátinak szüksége aligha lehetett (az itt töltött évek emléke és Einczinger biztosította ezt); de Babits révén bizonnyal megismert mégis néhány érdekesebb embert az „újabb kori Esztergom" prominensei közül. Babits híre és súlya — a városban 1934 körül megnőtt tekintélye — bizonnyal támaszt nyújthatott Kárpátinak a közös tervekhez, megvalósításuk reményéhez alapot. Einczinger Kárpáti számára talán mégsem lehet oly régi ismerős: „inaséveit" ugyanis a Felvidék- különböző pénzintézeteinél töltötte a későbbi harát esztergomi tanulóéveinek idején. Bár közös 87