Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Szállási Árpád: Babits dedikációk

vételi jegyén (6. sz. melléklet) a Bp.-i VI. kerületi (Munkácsy utcai) Állami Főgimnáziumnak, ahol Babits utoljára tanított (1916 novembere — 1913 júniusa között). A felvételi kártyát — bizonyos Zlamál Gyula II. c. osztályos tanuló számára — Babits sajátkezűleg állította ki, 1917. június 2-i dátummal, és az igazgató helyett írta alá. Zárszóként idevág egy érdekes és talán jellemző észrevétel, hogy amíg nagy kortársai közül pl. Kosztolányi hol zöld, hol lila tintával írt (nemhiába álmodott színes tintákról), Krúdy és Tóth Árpád szintén a pasztellszerű lilát kedvelte, addig Babits Mihály mindig mély dióbarna koromtintával rótta sorait, — amilyennel mint különösen kedvelt komor titánelődje: Vörösmarty Mihály is. Bizonyára a tinták szineinek is megvan a szimbolikája és pszichológiája, |hÍAze

i) Jó

kai

i— amire például Jókai is ráérzett, amikor ezt vallotta: „csak lila tintával megy az írás, különben elakad a gondolat". Babits személyiségéhez valóban ez a feketébe tartó „kreol" szín illett. Erről tanúskodnak a mellékelt kézírások, ezek az irodalmi melléktermékek, amelyek közlése egy Babits-nagyságrendű költőnél talán (egyáltalán) nem mellékes. 76