Esztergom Évlapjai 1983

L. Kecskés András: „Gond nélkül vígan énekelek..." (Balassa Bálint verseinek reneszánsz dallamai)

Bálint Braunsbergből 1591 januárjában küldött Rimay Jánosnak. Hasonló kezdetű német karácsonyi dalt ismerünk, az „O Jesulein zárt" kezdetűt, melynek egyedülálló versszerkezete Balassáéval egybevethető. Az sem mellékes, hogy az „O kleines Kind" azonos szótagszámú az „O Jasulein"-nel. Az énekeskönyv, melynek egyik oldalát itt közzéteszem, 1625-ben és 1631-ben jelent meg Nürnbergben, ahol a költő ifjúságából néhány évet töltött. A könyv korábbi megjelenéséről is van tudomásunk, A kiadvány megjelenésének időpontja feltehetően nem egyezik a benne levő énekek keletkezésének időpontjával. Számos ének a XVI. század végén született, s így Balassa eme versével összefüggésbe hozható, de legalább is Irányt szab: merre kutassunk tovább. Az erről szóló tanulmány megjelent a Dunakanyar c. folyóirat 1932/1. számában. (FOTO I.) (KOTTA VI.) A nótája az Régi siralmas C'somasz Tóth Kálmán feltételezése szerint Balassa nótajelzését az Illyés István: Sóltári Énekekben (1693) a IX. zsoltárhoz tartozó dallamban kell keresnünk. Az 1695-ben megjelent Náray-féle énekeskönyvben (Lyra Coelestis) egy hasonló dallam alatt levő szöveg már Szerémi Illyés énekében (1564) az első két sor eredeti alakjában megtalálható. Balassa tehát még a XVI. századból ismerhette a dallamot, a vers szerkezetét. A jeremiád-hangulatú zene jól illeszkedik a költő verséhez. (KOTTA VII.) Az Docklei sem si devi hicom bila nótájára ... A Bécsi Zsuzsannáról s Anna-Máriáról szerzette vershez Balassa még egy nótajelzést alkalmaz: ennek a A pod liesem című (vagy kezdetű) lengyel éneknek a dallamát azonban még nem ismerjük. Az első nótajelzésről (szövegfordítása: Amíg szűz voltam.. .) Eckhardt Sándor tudósít minket legelőször (= B. B. összes művei. 1951. I. 244. p.) A Balassa-kódex kissé eltorzult alakban őrizte meg a költő szláv átírásait, s ez nem meglepő, hiszen az ortographia archaica korában még egy európai nyelvben sem fektették le a helyesírás szabályait. így Balassa — ki a szlovén-kaj-horvát éneket valószínűleg vitéz legényeitől hallotta — így tudta az amúgy is nehezen rögzíthető délszláv népi dialektust írásban visszaadni. Már Eckhardt rámutatott Balassi-tanulmányok c. munkájában arra, hogy Strekelj: Slovenske narodnc pesmi c. népdal-szöveggyűjteményében egy népdalbokor egyik ága harmadik versszakának harmadik sora majdnem azonos a Balassa-idézte nótajel/.éssel, s a strófák szerkezete igen hasonló a szóbanforgó költemény felépítésével. Nagyfontosságú az a tény számunkra, hogy maga Strekelj is Dokler si devica bila, si cvela kakor roza címmel illeti gyűjteményében e népdalt, — tehát ily néven volt ismeretes — noha ez a mondat csak a harmadik versszakban található. Eckhardt a dallamot még nem ismertette. (= Balassi-tanulmányok. Bp. 1972. 244—245. p.) A Strekelj-féle szöveg 1. Travniki ze zelenijo Drevesa lepu svetio Liep vigredni cviet Veseli ciev sviet To je podueba mladih liet. 2. Rozice lepő cvetijo In prav zvahtno disijo Pa koj svana pade, Vse povednejo: Na vecer ze suhe lező. Fordítása 1. A rétek már zöldellnek A fák szépen virágzanak Szépek a kerti virágok, Vidámság az egész világ, Ez az ifjú évek jelképe. 2. A rózsácskák szépen nyílnak És igen kellemes illatúak, De lehull a harmat, Mind elhervadnak Estére már fonnyadtan hevernek 472