Esztergom Évlapjai 1983

Détshy Mihály: A hódoltság előtti Esztergom egy vallomás tükrében

vbi fuissent multe Arbores ficarum, quem vocarunt Castru (m .. .)is, vbi optimi Marmorei Lapides essent. (34) preterea, De omnibus celarys vinorum in Castro Existentium optime recordaretur, Et Quod Discantori(bus?) pueris In Rubea veste Incedenti(bus?) Duobus Cantheris semper ferebant vinum Ex celario domini Archiepiscopi, Hec et Alia plurima Scire coram Ipsis fatens Idem Michael poor Retullisset, Super qua quidem fassione et attestacione Memoratorum Sociorum et Concanicorum Nostrorum Coram nobis ConscienciQíe factorum praesentes Litteras nostras. Sub Sigillo nostro Domino Exponenti Jurium suorum ad Cautelam, Dandas duximus et Concedendas, Dátum feria quinta proxima post festum Epiphar.iarum Domini Anno Eiusdem Millesimo Quingentesimo quinquagesimo". ""I 5. A két kanonoknak a vallomásról szóló beszámolóját lezáró mondata, amely szerint Poor „ezeket tudja és még sok minden mást", talán arra enged következtetni, hogy az eredeti vallomás hosszabb lehetett. 6. Bécs, Haus-, Hof-, Staatsarchív. Ungarische Aktén, Alig. Aktén. f. 39. Az eperjesi bíró és tanács I. Ferdinándnak, 1539. július 23. 7. Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz-kápolna. Bp. 1955. 95. o. A közölt XVII. sz.-i Informatio a kupola részletes műszaki leírásával nem utal ólomCeriésre. de a korábbi leírások sem. A székesegyház orgonáit illetően: Bakócz Tamás 1499. dec. 12,-i körlevelében említi, hogy egy orgona készítését megrendelte, idézi Balogh Jolán (i. m. 8. o.). , 8. A templom adatait közli Horváth István. Magyarország Régészeti Topográfiája 5. Komárom megye. Horváth I. — Kelemen H. — Torma I.: Esztergom és a dorogi járás. 142—143. o. A további épületeknél is közöljük a Topográfia (MRT 5.) vonatkozó oldalszámait. 9. MRT 5. 143—144. o. 10. MRT 5. 145—147. o. Oláh Miklós a kolostorról szintén mint „caenobium"-ról ír: „in ripa Danubii, qua in insula opposita monialium est caenobium" (N. Olahus: Hungaria — Athila. Ed. C. Eperjesy et L. Juhász. Bp. 1938. 13. o.). Ferences harmadrendiekről Várdai Jánosné, Orsolya asszony végrendelete: „Dominabus de tercio ordine Sancti Francisci Strigony" (OL Dl. 83023. Közölte Entz Géza: Középkori végrendeletek művészeti vonatkozásai. Műv. tört. Ért. 1953. 171—175. o. No 7.). 11. MRT 5. 164—167. o. 1.2. MRT 5. 167—169. o. 13. MRT 5. 209—210. o. 14. MRT 5. 176. o. 15. MRT 5. 99. o. 16. MRT 5. 110. o. 17. MRT 5. 111. és 117. o. 18. MRT 5. 132. o. 19. MRT 5. 146. o. 20. MRT 5. 146. o. Dercsényi D. — Zolnay L.: Esztergom, Bp. 1956. 85. o. 21. MRT 5. 158—161. o. 22. MRT 5. 190. o. 23. MRT 5. 219—220. o. 24. Karácsonyi—Bunyitai: i. m. III. k. 65. o. 1535: „Wolfgango Paxy, preposito Strigoniensi de Sancto Stephano ... sororem suam, que est uxor magnifici Gregory 419