Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Prokopp Gyula: Régi esztergomiak

Görgey Márton (1777—1807 között esztergomi kanonok) csak rövid ideig volt Esztergom lakosa, mint a káptalan itteni birtokainak prefektusa. Mégis megemlítjük, mert máig is álló szoborművekkel ajándékozta meg a várost. A "várban, a középkori székesegyház romjai között háromalakos kálváriát állítatott fel, amelyet a bazilika építésekor a Szenttamás-hegyre helyeztek át. Az egykori Hévíztó védőfalán állott két szobrot (boldog Özséb és Körösi Márk kanonok) a Fürdö-szalló építésekor szintén áthelyezték (1840). Jelenleg a bazilikahoz felvezető kocsiút két oldalán állnak. A harmadik volt Mária Terézia királynő fehér márványból készült szobra, amely eredetileg a Széchenyi-téren állott, de ma már csak töredékei vannak meg a Bibliotéka udvarán. Sándor Menyhért 1696 óta Esztergom megye alispánja volt. 1704-ben a kurucokhoz csatlakozott, de 1707-ben visszatért a császári hűségre, és továbbra is a megye alispánja maradt, sőt 1716-ban bírói rangot is kapott. Bajnán és környén volt birtokos, és Esztergomban is volt több háza. Ezek egyike volt az a szerény vályogház, amelynek helyén most a Jókai u. 1. szám alatti palota áll. — Menyhért fia: Mihály (1692—1773) főleg a családi vagyon gyarapításával foglalkozott. Ö építtette az előbb említett palotát, kapuja felett a család bárói címerével. Mihály fia: Antal az ország egyik leggazdagabb családjává tette a Sándor-családot. Nem vetette meg a szerényebb forrásokat sem. Például megszerezte maganak a nyergesújfalusi postamesterséget, amelyet aztán megbízottjával kezeltetett. És tette ezt főként azért hogy a postaházhoz tartozó dunaparii területen faraktárt rendezhessen be az erdőségeiben kitermelt fa elárusítására. Az esztergomi Kisduna partján pedig nyilvános fürdőt és a forrás vizével hajtott malmot építtetett. A földszinten volt a malom, az emeleten a fürdővendégek szórakozására szolgáló helyiségek, mellette pedig öt kicsiny, fedett fürdőmedence. Hogy családja tekintélyét emelje, 1787-ben a grófi címet is megszerezte. A német származású Szilcz Pált — mint már említettük — 1706. október 20-án, 10 nappal a vár visszafoglalása után Bruckenthal várparancsnok tette meg a királyi város bírájává. Hogy német emberre esett a választása, az érthető következménye volt az előző hetek eseményeinek és ezzel kapcsolatban annak is, hogy a város magyar lakosságának jelentős része a kurucokkal együtt elhagyta Esztergomot. De hogy német voltán kívül milyen jó tulajdonsága tette alkalmassá Szilczet a bírói tiszt betöltésére, azt nem tudjuk. Sőt: még azt sem, hogy megelőzően a város polgára, vagy akár csak lakosa volt-e, vagy máshonnan hozta őt Esztergomba a várparancsnok. Foglalkozására nézve kötélverő volt. A haláláig (1733) terjedő 27 év alatt Szilcz élénken részt vett a város életében. 1713-ban nemességet is kapott. Többnyire tagja volt a 12 tagú belső tanácsnak, két ízben (1717 és 1731) ismét bíróvá választották, és ismételten országgyűlési követe volt a városnak. Mindez annak ellenére történt, hogy a kamara pazarlónak tartotta, és ezért nem kedvelte, s hogy polgártársai között is voltak ellenfelei. 1723-ban a kamara eljárást indított ellene, melynek során előbb felfüggesztették a tanácstagságát, majd bün401