Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Prokopp Gyula: Régi esztergomiak
DR. PR OKOPP G YUL A: | RÉGI ESZTERGOMIAK Midőn Szobieszki János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg seregei 1683. október 28-án felszabadították Esztergomot, a várban tovább folyt az élet. Mindössze annyi történt, hogy császári őrség lépett a kivonuló törökök helyébe. A vár körüli egykori települések helyén azonban elhagyott rommező volt. A források hallgatnak arról, hogy törökök maradtak volna vissza, amint megtörtént ez Eger és Székesfehérvár kiürítésekor. Nem tudunk ittmaradottakról a török uralom alatt Rácvárosnak nevezett egykori királyi város rác lakosai közül sem, valamint azokról a magyarokról sem. akik a mai varos bármelyik részén tengették életüket. Viszont annál több híradás említi a lakatlan romokat. Ez a lakosság teljes szétszóródására utal. Nem is lehetett itt biztonságos az élet mindaddig, amíg Buda is fel nem szabadult (1686. szept. 2.) A következőkben előbb felvázolni kívánjuk, hogyan indult meg az élet Esztergom mai területén, hogy azután bemutathassuk az új lakosságnak néhány nevezetesebb szereplőjét, a XVIII. század végéig bezárólag. Mindenekelőtt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a mai, immár egységes város területe — még jóval a XVIII. századon túl is — jogállás szempontjából két részre oszlott. Víziváros, Szentgyörgymező és Szenttamás mar a török hódítás előtt is az érsekség, illetőleg a kaptalan birtoka voltak, és a felszabadulást követően az ő földesúri hatalmuk alá kerültek vissza. A királyi városnak viszont, már a középkor óta a király volt a földesura, ezért a fölszabadulás után a királyi kamara (az országos pénzügyi hatóság) rendelkezése alá került. Ugyanígy azok a (királyi várossal szomszédos) területek is, amelyeknek korábbi birtokosai nem tértek vissza, mint például a keresztes lovagok szentkirályi konventje. Utóbb már ezeket a területeket is a királyi városhoz tartozónak tekintették. A földesurak és a kamara intézkedései mellett, vagy néha ellenére is, gyakran érvényesült, főleg az első években, az erő jogán intézkedő városparancsnok akarata is. A kamara a rendelkezése alá jutott területek romos házhelyeit elárusította, ritkábban elajándékozta. A Víziváros és Szentgyörgymező betelepítését az érseki uradalom tisztje (provisor), Szenttamás benépesítését pedig a káptalannak egyik — Nagyszombatból kiküldött — tagja (praefectus) intézte. A Vízivárosban az uradalom alkalmazottain kívül főleg iparosokat fogadtak be. Vízivárosnak ugyanis nem volt mezőgazdasági művelés alá vehető területe. Szentgyörgymező viszont jobbágy-község volt. Valószínű, hogy a betelepítésnél elsőségük volt az érsekség duna-balparti uradalmaiból származó jobbágyoknak. Szervezett, csoportos telepítésről csak 1764ből tudunk. Barkóczy érsek ekkor kezdett hozzá a Várhegy beépítéséhez. 391
