Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

HEGEDŰS RAJMUND: . ADALÉKOK ESZTERGOM MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ A MÚLT SZÁZAD HARMINCAS ÉVEIBŐL 1. A Várhegy és a Víziváros arculatán még ma is látszik, hogy az esztergomi érsek, az ország hercegprímása a török ellen vívott felszabadító háborúk után nem tért vissza ősi székhelyére. Az ország püspöki városaiban a 18. század folyamán díszes barokk épületeket emeltek; Esztergomban hiányzik ez a jellegzetes barokk stílus. Mire városunkban hozzáfogtak az elpusztult egyházi épületek felépítéséhez, már elmúlt a barokk korszaka, felváltotta az egyszerűbb klasszicista stílus. Az országgyűlés többször is sürgette az érseket, tegye át székhelyét Esztergomba, és költöztesse oda a főkáptalant is. De a pusztítás a háborúk után olyan nagy volt, hogy a hercegprímásnak nem volt hová mennie. A Várhegyen osztrák katonaságot szállásoltak el, a Vízivárosban sem volt alkalmas épület az érsekség befogadására. A visszatérés lehetősége csak akkor csillant fel, amikor Mária Terézia visszaadta a Várhegyet az érsek tulajdonába. Barkóczy Ferenc érsek el is határozta, hogy megkezdi az előkészítő munkalatokat a visszatéréshez. Nagy földmunkák indultak meg a Várhegyen, hogy alkalmassá tegyek a területet az új székesegyház építéséhez. A hercegprímás váratlan halála azonban félbeszakította a megkezdett munkát, és újabb évtizedek teltek el, míg sor kerülhetett a munkák folytatására. Rudnay Sándor kinevezése után egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy végleg idetelepítse az érsekség és a főkáptalan székhelyét. Ebben bizonyára közrejátszott az is, hogy meggyorsult az ország társadalmi, gazdasági és szellemi életének fejlődése, és az érsek szükségesnek tartotta, hogy a fejlődés központjához, Pest-Budához közelebb legyen. Az érsekség 1820-ban visszaköltözött Esztergomba, és két évvel később Rudnay Sándor hercegprímás már elhelyezte a bazilika alapkövét. A bazilika építése az ország legnagyobb építkezése, legnagyobb és legkiterjedtebb gazdasági vállalkozása volt. Megmozgatta a két ország legjobb építészeit, művészeit és szakmunkásait. Az alkalmazott technológia is a legmodernebb kellett hogy legyen: a technika akkori fejlettségi szintjének megfelelő eszközöket, gépeket vették igénybe. Nem csoda, hogy a munka az emberek százait vonzotta, kívancsian szemléltek az óriásnak tűnő építkezést, és lelkes szavakkal számoltak be a látottakról. A munka Rudnay Sándor érseksége idején meglehetősen gyorsan haladt.. A terepelőkészítés mintegy két évet vett igénybe, közben elhelyezték az alapkövet is. 1825-ben befejezték az altemplomot a kriptákkal, ugyanabban az évben indult meg a szentély és a sekrestyék építése, és ugyancsak 375