Esztergom Évlapjai 1983

Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában

beszámítandók a gyógyszerész számlákkal."-'

6 E csekély orvosi szerek oka a hasonszenvi gyógymód alkalmazása volt. Eszerint „a betegségeket nem ellentétükkel kell legyőzni, mint az orvosok eddig vélték, hanem a similia similibus curantur elv alapján a gyógyítás olyan gyógyszertöredék mennyiségéval történik, amely nagyobb mennyiségben hasonló betegséget okozna." Abban az időben divatos gyógymód volt, 1876-tól önálló tanszéke alakult a pesti egyetemen is/'

7 Folyóirata is volt az irányzatnak, a Hasonszenvi Lapok, ebben 1871-ben Lőrinczynek is megjelent ket írása: „Kórtörténetek" és „Adatok .az Apis gyógy hatásáról".

59 Csernó János ellenezte ezt a gyógymódot, legalabbis mikor a kórházból egészen elmaradt, s mulasztását számon kérték, azt adta okul, „hogy miután a kórhazban hasonszenvi orvoslat hozatván be, őneki e részben minden kötelessége megszűnt."

5

9 Nemsokára azonban fizetést kér kórházi munkájáért, s két évvel később kórházi segédorvosnak külön 100,— ft évi díj mellett kinevezik.

6

0 Ellenséges a viszonya Lőrinczynek a szegények házával, amely pedig a kórház anyaintézménye volt. Már rögtön visszatérte után, az áprilisi jelentésében

6

1 úgy érzi, hogy az aggok a kórház pénzén „élődnek", az intézet csak 7 és fél személyt képes eltartani, holott 10 egyén is tápláltalik, nyoszolyáik nagyobb részt a kórház bélyegzőjével vannak ellátva. „Miéri lakja jelenleg 5 férfi agg azon termet, ahol 20 betegágy elférhet, miért a másik termet 14 nő, kiknek nagyobb részt csak lakás adatik? Egész nap dolgozni járni napszámba, este pedig az aggok intézetébe jönni részegeskedni, civakodni, veszekedni — ezzel a város semmi erkölcsiséget nem gyakorol. Ki velők tehát, és többé ne legyen agg intézetünk szálloda!" Az egyik szobát el is akarja vétetni tőlük, s „jövedelmező" sebészeti osztállyá alakítani. A város részéről választ e kívánságára nem találtam, de a következő évben egy „felsőbb fórum" olyan radikális „intézkedéssel" áll ki mellette, amelynek Lőrinczy sem örülhet. 1866. május 14-én tűzvész pusztított a városban, s „a városi kórháznak fele része, az úgynevezett szegények háza, vagyis az ispita elégett. .. "

6- Ezután az ispita lakói felelevenítik a régi szokást, szerdán és pénteken persellyel könyöradományokat gyűjtenek

6

3; a közgyűlés pedig azzal vág vissza: „.. . miután a szegények házában van a kórház alkalmas lakása, ezen lakásért a szegények háza alapitvanyanak házbér fejében" fizessen a kórház.

6'

1 A kórházi bizottmány meg is ígér évi 300 ft-ot.

6

5 A sebészeti osztályra pedig csak az enged következtetni, hogy 1869-ben Lőrinczy 100 forintot kap sebészeti eszközök vásárlására, és 1873-ban „nagyobb műtéteknél szolgálatomnak önkényes íölajánlásával" kér betegszabadságot. Elvben tehát kezdettől el volt különítve — pénzügyileg és szobák szerint is — a két intézmény: de a közös fedel, közös gondnok és a közös intéző bizottság néha elmossa — majd újra kiigazítani igyekszik — a határokat. Azt a bizonyos Rudolf-féle alapítványt pl. mely névleges volt, végülis a szegényház tőkéjéből törölték. Ugyanakkor más alapítványt is töröltek, mert az adós ismeretlen volt. E revízió folytán 1868ban a szegenyház tőkéje már 11 905 ft-ra csökkent, a kórházé — bizonyára hasonló okból — 4713 ft 40 kr.-ra.

6

7