Esztergom Évlapjai 1983

Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában

SZABÓ MÁRIA: AZ ESZTERGOMI KÓRHÁZ TÖRTÉNETÉHEZ (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy-emlékeinek nyomában — Dr. Szállási Árpád „Adalékok Esztergom XIX. századi egészségügyéhez'' c. dolgozatát olvasva az 1979-es Annalesben, megütköztem Széchenyi esztergomi öngyilkossági kísérletének említésekor. Az 1848. szeptember 5-én írt feíjegyzes ugyanis, amely így szói: „4 és 5 óra közt délután Gróf Szécsényi Istvány Minister a Gőzhajó kiálló hídjáról a Dunába ugrott, de szerencséssen kifogták", — nem Hutta János primási főorvos napiójából, hanem Lőrinczy Rezsőéből való, aki a régi városi kórház orvosa volt. Ez a téves adatközlés Lőrinczy személyére, hagyatékára és írásaira terelte a figyelmemet. Két orvosi feljegyzési naplóján kívül ugyanis megtalálható könyvtárunkban az 1861-ben Horák Egyednél nyomtatott 32 lapos röpirata: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése. Közli Dr. Lőrintzy Rezső" címmel. Érdekes tartalma a történeti háttér megismerésére ösztönzött, ez pedig egészen a kórház alapításáig vezette vissza érdeklődésemet. A korház intézménye, mint köztudott, a szegényház intézményéből fejlődött ki. Olyan öregek es betegek menedékhelye volt, akik létalap és hozzátartozók nélkül szociális gondozásra szorultak. A gyógyítás, az ápolás csak járulékos elem. Ez otthon, családi körben éppúgy megtörténhetett, s a tehetősek esetében így is volt. Az esztergomi ispita a Buda utcában — ma Kossuth utca 62. — még a 18. század elején épült

1, s Eperjessy István 1777-ben készült térképén a 36. sz. alatt „Xenodochium Cittis" megnevezéssel fel is van tüntetve.Itt az elszegényedett munkaképtelen aggok kaptak szállást és alamizsnát adományokból, színjátszásból, büntetésekből stb. bejött pénzekből, de tekintélyes alapítványa is volt a szegényháznak már a XIX. század elején.

3 Érdekes, hogy a szegényház lakóit a 30-as években zsoldosoknak is nevezik. Ez onnan ered, hogy rendszeresen pénzt is osztottak ki közöttük, 1831-ben egységesen napi [?] 3 krajcárt.' Emellett egyesek napszamba is jártak, koldultak, sőt részegeskedtek a városban, amint ezt id. Palkovics Károly főorvos panaszolja 1836-ban.

5 Döntő előrelépés a szegényház ügyében akkor történt, amikor Helisc'ner József városi tanácsost bízták meg a rendezésével. Először is az ispita új épületbe költözött. Még 1831-ben olvashatjuk: „A mostani kolera ragadozó betegségben sínlődők számára egy új ispitának megszerzése javasoltatik".

1' Mes? is vásárolja a város Szajbeli József házát 2800 ezüst forintért

7 a mai Sallai utcai szociális otthon helyén. A járvány elmúltával egy ideig üresen állt, majd katonákat szállásoltak belé, de 1835-ben eltávoztak^, s mivel az ó ispita bővítése már célszerűtlennek bizonyult; bár az