Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

járva környékünkön vándorolt. Bizonyosan tudjuk, hogy még ebben az évben Komáromban és Tatán is megfordult. Mivel más színésztársaság ebben az időben ezen a területen nem működött, nagyon valószínű, hogy ők kértek játszási engedélyt 1816-ban. (6) Balogh István a vándorlások korának egyik legnagyobb alakja. Jeles komikus, jó tollú színpadi szerző, fordító, a népszínműírás egyik előfutára. Hosszas vándorlás után a Nemzeti Színház tagja lett. Következő adatunk 1820-ból való; melyet levéltári forrásból nyertünk. Városainkban olyan határozat volt érvényben, hogy minden színtársulat köteles egy előadást tartani a szegények javára. Ennek jövedelmét bejegyezték az Ispita számadáskönyvébe. Eszerint 1820. május 16-án 38 forintot fizetett be egy Esztergomban működő színtársulat a szegények javára. (7) ° 1 Ez évben, május 15-én tért vissza a városba Nagyszombatból a török uralom idején elmenekült érsek. Ebből az alkalomból az ország minden részéről sereglettek ide a meghívottak és érdeklődők. A színészek az ő szórakoztatásukra jöttek Esztergomba. Abból, hogy a szegények javára ilyen viszonylag magas összeget sikerült beszedniük, arra következtethetünk, hogy előadásaikat sokan látogatták. A befizetést nem írta alá a színigazgató; a további kutatásokig így ismét csak következtetésekre szorítkozhatunk. A Dunántúlon ekkor két kiemelkedő jelentőségű társulat működött. Az egyik Kilényi Dávid vezetésével ezidőtájt Szombathelyen szerepelt, — a székesfehérvári pedig Pesten aratott sikereket. Nem feltételezhető, hogy Kilényi néhány előadásért ekkora utat tett volna meg. Elképzelhető viszont, hogy a székesfehérvári társulat egy része, a nagy bevétel reményében néhány játékra Esztergomba utazott. Vagy ha ők nem is, de mindenképpen jobb erőkből álló társaság ütötte fel tanyáját a nagy esemény alkalmából a Fekete Sasban. 1822-ben a városi kaszárnyában játszott az a színtársulat, amelyről pontos adataink vannak. Hetényi József és Nagy Károly igazgatása alatt működtek. A város kivételesen engedélyezte nekik a kaszárnyában való szereplést, mivel a Fekete Sasban német társulat működött. (8) A két színigazgató közül Hetényi József volt a nevezetesebb, aki hosszú ideig színigazgatóként működött. A század ötvenes éveiben főleg családjából álló színtársulatával járta a vidéket. Ö maga kellemes benyomást keltett a nézőkben, de különösebb színészi tehetsége nem volt. Nagy Károly rövid ideig maradt a színi pályán. Kultsár Istvánnál írnokoskodott, s nála kapott kedvet a színjátszáshoz. Kilényinél kezdte pályáját, majd kocsmáros volt, s ebből meggazdagodván fogott színigazgatásba. A források azt tartják róla, hogy rövidesen belebukott az igazgatásba, és kisdedóvóként fejezte be életét. Az első esztergomi színlap az ő társulatuknak 1822. január 13-i első előadásáról maradt ránk. Kotzebue vitézi játékát Béla futása a tatárok elől címen játszották. Vörösmarty szerint a mű annak köszönhette népsze292