Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195
egyaránt az egyetlen számbajöhető komoly mecénástól: a főpapságtól, illetve annak ízlésétői függött. A húszas évek legelejének e kérdésében kialakult álláspontja — összefüggésben az egyház általános politikájával, romantikus antikapitalizmusával — rendkívül konzervatív volt. A művészet véleményük szerint XIV. Lajos koráig képviselt értéket, mivel ekkor még tartotta a kapcsolatot az egyházzal. Ezt követően azonban üressé vált, mivel — szerintük — a forradalmi idők eszméi „ .. . a demokrácia, a liberty, egalité és fraternité nem, hogy felemelik, hanem szennyel dobálják be a művészt, akit a feudális korok királya, császára felemelt." (83) Határozottan szembefordulnak a materializmussal, mint az „anarchia egyeduralmát megtestesítő világnézettel", mely a művészetet tudományos dadogássá torzítja, és áz — elveszítve az istent mint rendező eszmét — „aktivitásával a kor tükrözésére irányul, a fényképezőgép nívójára süllyed." (84) A művészet így tagadássá vált, s el fogja veszíteni tömeghatását — mondták. Elvetették és elítélték az izmusokat, támogatóan igenelték viszont a tájképeket, csendéleteket, portrékat mint a pozitív művészet megnyilvánulásait. Ebből az alapállasból következik, hogy a helyi sajtóban évekig nem jelent meg más a művészettel kapcsolatban mint a vallásos témájú köztéri szobrok, és az egyházi tulajdonban lévő művészi értékű kegytárgyak, festmények ismertetése. Ezzel a felfogással szemben 1924-től kezdődően teret kapott egy korszerűbb szemlélet is, amelyet főiskolások képviseltek. Kárpáti Aurél és Lyka Károly tettek közzé ezidőtájt a korszerű művészetet pártoló, a művészeti élet fejlődésével összhangban lévő írásokat. A képzőművészet területén már 1925-ben mutatkozik egy olyanféle sokkhatás, amihez hasonlót •— jó két évvel később — az Ady-kérdés váltott ki Esztergom irodalmi életében. Ennek közvetlen okát egy „Vörös hajú akt" címet viselő kép (ifj. Vitái István műve) szolgáltatta, amely a Faluszövetség által rendezett kiállításon szerepelt. Ezen a tárlaton valamennyi Esztergomban alkotó művész jelen volt alkotásaival, köztük művészeti főiskolai hallgatók is, akik a hagyományos egyházi témák, portrék, csendéletek sorában a kor szellemét tükröző képeikkel tűntek fel. A konzervatív ízlés képviselői azonnal és élesen reagáltak, mondván, hogy: „ . . . pedagógiai szempontból kell sajnálnunk, hogy a művészileg nem iskolázott egyszerű népet és serdületlen gyermekeket sem kímélték meg a nekik nem való látványosságtól..." (85) A kiállító művészek nem maradtak adósak a válasszal, s kifejtették, hogy: „A Szépművészeti Múzeum az ilyen aljas tendenciáktól — mármint a pornográfiától — teljesen mentes. Aktok pedig ott is vannak nagy számmal. Mégis nem múlik el nap, hogy fővárosi vagy vidéki iskolák serdülő fiú- vagy leány-növendékei ne időznének a kultúra eme templomában ..." (86) A választ ifj. Vitái István, Pirchala Imre, Ölveczki Mihály, Fuchs Hajnalka, Bajor Ágost és Einczinger Ferenc írták alá. A szerkesztőség végül a következőképpen zárta le a vitát: „A kiállítás célja az volt, hogy a falu népét közelebb hozzuk a városhoz, erre az akt alkalmatlan. .. . Meg kellene tudnunk különböztetni azt, amit a főiskolásoknak lehet adni, attól, amit a népnek adhatunk!" (87) Ezek után a válaszlevél aláírói elvitték alkotásaikat a kiállításról. A következő évben megalakuló 238