Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

ről, mint a Munkásnő Egyesületről, a Polgári Egyesületről, a Kereskedő Ifjak önképző Köréről, vagy a Tisztviselőnők önképző Köréről. Az 1863-ban alakult Katholikus Legényegylet 1920 januárjában újította fel működését. Első közgyűlését öt esztendei szünet után, 1920 január 18-án tartották meg. Ezen — köszönetet mondva az előző vezetőségnek — megválasztották új tisztikarukat. A Legényegylet egyházi elnökévé Mátéffy Viktort, világi elnökévé pedig Jakobek Jenőt választották. Rajtuk kívül titkárt, pénztárnokot, háznagyot, dékánokat, valamint — Sáska József és Szedmer József személyében — könyvtárosokat választottak. Az egylet tevékenysége elsősorban az ifjúságra irányult. Programjukban jelentős szerepet biztosítottak a húsvét előtti vallásos népakadémiai előadásoknak. Még 1920 tavaszán újjászervezték önképzőkörüket. Ennek keretében nyolc hónapon át heti egy előadás megtartására került sor, „melyek . .. elsősorban a rendes tagok (iparossegédek) szellemi és erkölcsi művelését" szolgálták. (66) Többek között ilyen címekkel illetve témakörökben hangzottak el előadások: társadalmi érintkezéseink, szociológia, egyes fejezetek a hitvédelem tanaiból, magyar ipar- és művelődéstörténet. Foglalkoztak még a fizika gyakorlati kérdéseivel, a magán- és üzleti levelezés formáival, irodalomtörténettel és az egészségtan alapelemeivel. Tánciskolái tanfolyamot, szüreti bált és kirándulásokat szerveztek. Az év folyamán két alkalommal kerítettek sort tagfelvételre, ezeket mindig vallásos szertartással kötötték egybe. Az egylet programjainak szerkezete az évtized során lényegében változatlan maradt. A továbbfejlesztés során egyrészt egy dalárda és egy műkedvelő színjátszó együttes alakú U Ammer József belvárosi karnagy vezetésével, másrészt határozottabb kereteket kapott a szakmai képzés. 1926-ban például könyvvitelből, üzleti levelezésből, számtanból és történelemből tartottak négyhetes kurzust, melyet a következő esztendőben, iparjoggal és szakrajz tárgyakkal kiegészítve, megismételtek. A Legényegylet 1926 27. évi munkaterve már az előző időszak tapasztalatait és igényeit is figyelembevéve készült, s így bővebb és tartalmasabb is volt az előzőeknél. Igaz, ekkor már a Csernoch János hercegprímás által 1926 augusztusában felszentelt új egyleti épület vonzására ,és adottságaira is éníthettek a vezetőség tagjai. A munkaterv főbb fejezetei a következők voltak: vallásgyakorlás, legénynap, szakkurzusok, dalárda, önképzőkör, Kolping leventecsoport és sportkör, tánckurzus, népakadémiai kurzus, színdarabok és ünnepélyek, takarék-egylet. Harmadrészt — és t'alán ez a legfigyelemreméltóbb — az összes programokon belül tovább növelték a vallásos témakörű, az evangéliumi társadalomszemléletet tükröző előadások arányát. Ebben az időszakban a valláserkölcsi alapon álló, társadalompolitikai témájú előadások száma itt már jóval magasabb volt, mint a város más egyesületeiben. Ha ennek okait kutatjuk, azokhoz a beszédekhez, megnyilvánulásokhoz kell fordulnunk, amelyek a Legényegylettel és általában az iparostanoncokkal kapcsolatban hangzottak el ezidőtájt. Az egyház ilyen irányú feladatainak elvi alapvetését Veszeli Géza már 1923-ban elvégezte, a következőképpen: „Kolping 228