Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

ugyanebben az időszakban ment végbe az a korszakváltás, amelyet a fentiek során jeleztünk. Lényegét most úgy foglalhatjuk össze, hogy a helyi erőkre építő, decentralizált jellegű szabadoktatás koncepcióját felváltotta az iskolánkívüli népművelésé, amely a helyi szándékokat a központi akaratnak rendelte alá. 1922-ben Padánvi Andor tanfelügyelő helyét Bodnár György vette át. Érdekes módon a két vármegye összevonása nem hozta magával automatikusan a tankerületek összevonását. Ennek megfelelően két azonos rangú Iskolánkívüli Népművelési Bizottság irányította a vármegyében folyó munkát. Élükön ügyvezető elnökként — Esztergomban: Bodnár György, Tatán: Molnár József tanfelügyelő áll. Érdekes módon alakult a titkári poszt sorsa is. A távozó Bocsánczy Lukács helyébe a komáromi származású Wiesenbacher József lépett, akinek kinevezését így adta hírül az „Esztergom": „A Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Wiesenbacher József állami elemi népiskolai igazgató-tanítót jelenlegi szolgálati viszonyának és illetményének változatlanul hagyása mellett, további intézkedésig a Komárom—Esztergom vármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság titkári teendőinek ellátásával megbízta." (39) Wiesenbachernek „ .. . az előírások szerint a vármegye és a népoktatási kerület székhelyén kellene ugyan székelnie, de tekintettel arra, hogy a munkája tekintélyes részét csak kiszállásokkal tudná lebonyolítani, székhelyét a megyeszékhelynél központibb Tóvárosra helyezték." (40) Az irányítás ily módon történt megosztása, s az adminisztrációs központ Tatára helyezése — a bizottságok későbbi összevonása ellenére is — egész korszakunkon áthúzódóan éreztette hatását Esztergom és a volt Esztergom vármegye iskolánkívüli népművelésében. Azt, hogy a „szabadoktatás" elnevezést az „iskolankívüli népművelés" kifejezéssel váltották fel, nem puszta névcserének szánták a kulturális élet irányítói. Ez világosan és egyértelműen kiderül abból a rendeletből, amelyet 123. 500/1922 III b. szám alatt adott ki a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter. „A háborús iskolák szembetűnő hiányai, a háború s a forradalmak folytán nemzeti életünk körében beállott nagy politikai és társadalmi átalakulások, s a népiéleknek az a kedvezőtlen alakulása, mely a háború és a forradalmak hatásaként egyes vidékeken ijesztő méretekben mutatkozik: égető nemzeti és korszükségletté teszi nálunk is a nemzet minden részére kiterjedő iskolánkívüli népművelést." (41) A változás fő célja — amint az később a 30773'924. sz. VKM. körlevélből kiderül — elsősorban az volt, hogy az iskolánkívüli népművelés feladatkörébe sorolt területeket egységes irányítás alá vonja, és elhelyezze a VKM. szervezetében: „analfabéták oktatása, népművelési előadások és tanfolyamok ügyei, népfőiskolák, szabadegyetemek, népszerű főiskolai tanfolyamok (a munkásegyetemek, munkásszabadiskolák, munkásgimnáziumok stb. elnevezés alatt szereplő alakulatok) ügyei, ifjúsági egyesületek és legényegyesületek ügyei, népiskolákkal kapcsolatos ifjúsági könyvtárak ügyei, népkönyvtárak, ifjúsági és egyéb olvasókörök; a nép számára való irodalom (sajtó és ismeretterjesztő irodalom), közművelődési egyesületek ügyei, népházak ügyei, a külföldi magyarságnak az iskolánkívüli népműveléssel kapcsolatos kulturális gondozása, mesedélu214