Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

a hercegprímás nem engedi elindulni a képviselőválasztásokon. Némi zavart keltett a Pesti Napló ez ügyben megjelent írása, mely szerint: „Ismeretes, hogy a. . . püspökök nem nézik jó szemmel egyházmegyéjük papjainak politikai szereplését, és az is, hogy a következő választások alkalmával papképviselőként fellépjenek. „Külön szakaszban tárgyalta a cikk Mátéffy Viktor képviselőségének ügyét, akivel kapcsolatban azt állította, hogy kétségesnek látszik: a bíboros hercegprímás megengedi-e jelölését a közeledő választások alkalmával." A helyi sajtó kommentátora e hírhez határozott cáfolatot fűz: „ . . . Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a Pesti Napló közleménye szemenszedett valótlanság." (24) A cáfolatot igazolni látszott az, hogy Mátéffy erre az időszakra rendkívül nagy befolyást, hatalmat összpontosított a kezében. Elég ennek bizonyítására megemlítenünk, hogy elnökigazgatója volt a Hangya Szövetkezetnek, igazgatója az Esztergom-vidéki Hitelbanknak, elnöke az Esztergomi Közüzemi RT-nek, a Dorogi Takarékpénztárnak, a Bicskei Villamossági RT-nek, a Heinschmann Ferenc és Fia RT-nek, igazgatósági tagja a Faipari és Fakereskedelmi RT-nek, 1907-től tagja volt a városi képviselő testületnek, Esztergom vármegye, majd az egyesített vármegyék közigazgatási bizottságának, több jelentős egyházi bizottságnak, szinte valamennyi jelentős társadalmi egyesület vezetősegének; elnöke volt a Belvárosi Katholikus Olvasókörnek és a Katholikus Legényegyletnek. Ezzel együtt — vagy emellett — még Csernoch János hercegprímás bizalmát is élvezte. Ilyen háttérrel érthető, hogy most ellenjelölt nélkül indulhatott, s 3172 szavazat birtokában vehette át mandátumát. Ez a választás egyébként a vármegye egész területén a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt győzelmét eredményezte, Tata és Nagyigmánd kivételével, ahol az Egységes Párt jelöltjei arattak sikert. Ami helyben Mátéffy győzelmét, országosan Bethlen megerősödését jelentette. Az új, számára kedvező helyzetet Bethlen arra használta föl, hogy kül- és belpolitikai téren egyaránt támadásba lendüljön. Külpolitikai stratégiája a revízióra, a Duna-medence magyar hegemóniájára irányult. E célkitűzéseknek szolgálatába állította a közigazgatási reformot éppen úgy, mint az 1929-es helyhatósági választásokat. Mindemellett io politikai érzékkel igyekezett felhasználni azokat a lehetőségeket is. amelyeket a Csernoch halálát követően kinevezett új hercegprímás személye kínált. Az 1927-es esztendő ugyanis nemcsak az országgyűlés összetételében és a gazdasági életben, — egyszóval a bethleni politikában hozott változásokat, hanem az egyház belső életében is. Az 1927 nyarán elhunyt agg Csernoch János helyébe a pápa Serédi Jusztiniánt, a Rómában élő és egyházjogászként dolgozó bencés papot nevezte ki Magyarország hercegprímásának. E lépése érzékelhető meglepetést okozott a más megoldásra számító főpapság körében éppen úgy, mint a be nem avatott állami hivatalnokok között. Serédi e magas egyházi hivatalának elnyerése előtt nem viselt különösebb rangot adó méltóságot. Ahogy az „Esztergom" megjegyezte: „Csak felszentelt pap. akit előbb püspökké kell szentelni, maid áldozár bíborossá kreálni." (25) A közel húsz esztendei olaszországi tartózkodása és az eközben kialakult kapcsola207