Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

műves osztálynak a kisgazda csak része ... Az iparosok érdekében végre kell hajtani az új törvényt... A kereskedelem terén a teljes szabadságnak vagyok híve." — A munkásosztályról szólva megállapította —: „Mikor erről a kérdésről pap beszél — a munkások közül igen sokan nem szívesen hallgatják. Pedig a munkáskérdést csak azon a krisztusi erkölcsi alapon, azon a szereteten lehet megoldani, amely a papnak a szívében megvan, legkevésbé van ok és jog ezt kétségbevonni. . . Törvényesen rendezni kell a munka, a szervezkedés szabadságát, gondoskodni kell a megrokkant munkásokról. A tőke hasznában a munkások részesedését törvényesen kell szabályozni. A munkástól egyet kérek, hogy ezen munkához segítő társaikat a hozzájuk legközelebb álló polgári osztályban keressék, ne pedig a hazát és kereszténységet megtagadó nemzetköziségben." (21) iMátéffynak ezek a demagógiával telített mondatai önmagukért beszélnek. Fogadtatásukat, s a lakosság szemében képviselt értéküket bizonyítják a választási eredmények. Mátéffy ezen a választáson minden támogatás ellenére vesztett népszerűségéből, s az előzőhöz viszonyítva kevesebb szavazatot kapott. Végeredményben azonban 2539 szavazattal győzött az 1978-at szerző Osváth Andorral szemben, aki vereségét követően, ideggyengeségre hivatkozva azonnali nyugdíjazását kérte. Kérelmének a városi képviselőtestület helyt adott. Hívei azonban fellebbeztek a döntés ellen: „Az 1922. évi nemzetgyűlési képviselőválasztáson Osváth Andor városi főjegyző Esztergom városi választókerületiben jelöltként szerepelt, s bár a kormány programját vallotta, a kormányra agitált, a helyi befolyás és a hivatalos apparátus nem tagadható nyomása alatt kisebbségben maradt. Fel kell tételezni, és ez érthető, hogy Osváth Andor a veszteség felett érzett elkeseredésében, s különösen azért, mert a városi tisztviselők ellenfelét támogatták, a következtetést levonta, nyugdíjazását kérte." (22) A fellebbezést végül arra való hivatkozással, hogy a nyugdíjazást maga Osváth kérte, elutasították. Esztergomban a választások nyomán a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjs vezette közéletben folytatódott a hivatalos politikai szervezkedés. 1923 folyamán megtartotta tisztújító közgyűlését a Keresztény Szocialista Építőmunkások Szakszervezetének esztergomi csoportja a Szenttamás-Vízivárosi Olvasókörben, ahol is vezetőkké választották Csuka Józsefet, Molnár Károlyt és Vodicska Ferencet. Jelentős megmozdulásra került sor március 25-én is, amikor a Polgári Kör helyiségében tartotta választó közgyűlését a Keresztény Szocialista Vas- és Fémmunkások helyi csoportja. A közgyűlésen, melyen Zibolen Endre pesti szerkesztő és Ankner Béla vasmunkás főtitkár is megjelent, Tóth Ferencet elnökké, Pézsa Istvánt pedig titkárrá választották. Ez alkalommal elhatározták azt is, hogy közgyűlést hívnak össze, amelyen azoknak, akiknek órabére 100 korona felett van, 25 % — a toibbieknek pedig 50 % béremelést követelnek. Mozgás indult meg a pártélet területén is. Az 1922-es választások által országosan és Esztergomban egyaránt szétzilált Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja helyét, az itteni híradás szerint a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt — később Keresztény Gazdasági és Szociális Párt — vette át, bár vezetősége lényegesen nem változott: a pártelnöki funkciót továbbra is Mike Lajos gyakorolta. Az új párt városon belüli térnyerését kitünte205