Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

kellene gyúrni, ami már ki van nyomtatva ...' Vagy olvassa el egyszer Flaubert leveleit. Csupa kétség, csupa vívódás afelett, szabad-e neki írnia, van-e hozzá elég tehetsége . . "Aztán idézed még „a tizennyolc évet élt Chattertont", Oscar Wilde-ot, majd — mintegy zárópoénként — „Ibsen ismert mondását: .Költeni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett" .. . Szerintem ez és a többi kiválasztott idézet már a te útravalóul gyűjtögetett mottóidból való; sőt ezt a cikket is elsősorban magadnak írtad, a benned készülődő alkotónak .. . A vitalehetőség csak alkalmi ürügy volt erre. — Nem tudom . . . Az egész ügyből semmire sem emlékszem, kivéve Ibsent. Már tudniillik a műveivel kapcsolatos olvasói élményemet: azt, hogy az egyik legkedvesebb íróm volt és az is maradt. Máig elég pontosan tudok idézni -tőle innen-onnan sorokat, főleg a Peer Gyntből. . . ,,A hivatását nem töltötte be, — selejt. Öntőkanálba vele." — ahogy a Gomböntő mondja. — Ha szabad „beszállnom", két sorát — és csak ennyit — én is szószerint tudom: „A szellem a fémérték, a kincs; — ahol ez nincs, ottan semmi sincs." — Pontos ... A legmélyebbre Peer Gynt egyik válasza gyökerezett belém: „Manó, légy elég önmagadnak..." Igen, Ibsen ... Egyébként az ő művei közül nem egy már régi ismerősöm volt 1936-ban . . . — Látod, kiderült, hogy mégiscsak „jó lóra" tettem: visszavisz az elöidőkbe, ahonnan elkalandoztam. . . Netán egyenest esztergomi diákkorodba? — Ördögöd van: éppen oda ... Eszembejutott Ibsenről egy gimnáziumi emlékem. Nyolcadikban, már nem messze az érettségitől, egy magyarórán valaki helytelenül mondott egy címet, és én önkéntelenül közbeszóltam, kiigazítva, hogy az Ibsen egyik drámájának a címe. Tanárunk, Blaskovics Piacid meglepődve rámnézett, és megkérdezte: — maga olvasott Ibsent? Milyen drámáit ismeri még?... Felsoroltam még néhányat: Peer Gynt, Vadkacsa, Nóra. . . Biccentett egyet: — köszönöm. Ezzel részéről lezárta az ügyet, illetve az évvégi osztályzatomat: többé már nem feleltetett. — Ezek szerint olyanfajta tanár volt, aki értékelte a tananyag túlteljesítését", az olvasottságot? És te hogyan értékeled — őt? Formálód, nevelőd volt, vagy csak „oktatód"? Es általában: gimnáziumi idődre nézve beszélhetnénk személyes hatásokról is? Tanáraid, iskolatársaid között voltak-e, akik példájukkal, egyéniségükkel hatottak rád? — Az oktatás maga nem igen tartogathatott jelentős élményeket; sokkal inkább az iskolai élet formája volt izgalmas, illetve az a többféle érdekes lehetőség, amit a gimnázium vezetése az órarenden kívül biztosított. Bármennyire is modernül igazgatott intézmény volt a bencéseké, — a tananyagot, a metodikát nem változtathatták meg . . . Mindezeknek statikus jellegét mi sem mutatja jobban, hogy a tankönyvek igen hosszú időn keresztül változatlanok voltak. Legföljebb csak fizikai126