Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

rászati, hanem építészeti reprodukciók is: tehát voltaképpen az egész művészettörténetnek ott voltak a kiemelkedő alkotásai másolatokban. A szünetekben — és ebben volt a dolog komoly pedagógiai logikája, hi­szen nyolc év alatt meglehetősen sokat ácsorog az ember a szünetekben — nagyon sokszor megakadt valahol a fiatalemberek fogékony sze­me . . . Méf ma is élesen visszaemlékezem, még arra a helyre is szinte, ahol egy Leonardo- vagy egy Rembrandt-kép függött, — és alatta a né­hány soros magyarázatra is . . . Tehát úgyszólván minden külön fá­radság nélkül, innen hozott magával az ember egy egész műtörténeti ismerettárat. — Akkoriban olyan tantárgy, hogy művészettörténet, külön nem létezett, ugye? Legföljebb az un. „görög-póüón" belül oktattak raj­zot és művészettörténeti alapismereteket, nem? — Mi görögöt tanultunk. Rajzot is, de ez eléggé száraz gyakorlatias stúdium volt, műértő fogékonyságra nem igen nevelt, alkotó kedvünket még kevésbé táplálta. — Tehát a „folyosó-élmények": ez a gimnáziumi tanulóévekben ka­pott indíttatás egyik oldala . .. — Igen, ez... A másik pedig az ottani rendkívül — s minden évszak­ban — intenzív sportélet. Azt hiszem, hogy nálunk volt először az or­szágban három testnevelés-óra egy héten. Ezenkívül egy un. „játékdé­lután", az akkor Primás-kertnek nevezett intézeti sportpályán, ahol min­denki azt sportolt, amihez a leginkább volt kedve. Az a gyanúm, hogy az edzőtábort — bármilyen furcsán hangzik is ez ma — ott, az eszter­gomi gimnáziumban „találták ki". Mi. az iskola sí-csapatával, a téli kö­zépiskolás síversenyek előtt, a karácsonyi szünetek idején három egy­mást követő évben (ha jól emlékszem, öt-, hat-, hetedikes koromban) Ba­konybélben táboroztunk; nyolcadikasként pedig valami tizen voltunk Ma­riazellben, sítréningen. A nyári vízicserkész-versenyek előtt ugyanígy ed­zőtáborban volt a csapatunk, Siófokon, a folyamőröknél. — Tehát mondhatni, hogy egy kitűnő, igen modern intézet volt ez a bencés gimnázium? — A maga korának tanügyi rendszeréhez képest, kétségtelenül nyújtott előnyös lehetőségeket, s többet az átlagosnál... És ezekhez számítsd hoz­zá iskolánk tágabb környezetét: a művészettörténetit is, a természetit is, amilyen adottságokkal így együtt Magyarországon kevés város ren­delkezik. A műemlékek, műkincsek, a Keresztény Múzeum ... az európai szintű értékek gyűjteményei... Alapvető tájékozottságot, értéktisztele­tet szívott magába a diák, mire érettségivel elhagyni készült a várost, hogy továbbtanuljon. — És hasonlóképp: az iskolai edzőtáborok, vízitúrák, utazások, no meg az Esztergomot közelről övező dunakanyari táj szépségei a ter­mészet iránt is életreszóló érdeklődést keltettek benned? — Szükségszerűen ... A vízitúrák, a sok-sok kirándulás, a szervezettek és az „önkéntesek" is. Meg hát a családunk hétköznapjaiban is helye volt 123

Next

/
Thumbnails
Contents